Balázsi Dénes polgármester ünnepi beszédé­ben úgy fogalmazott: a Benkő Józsefet mintázó alkotás összekötő kapocs a múlt és a jelen között, s azt üzeni, bár nemzedékek választanak el egymástól, mégis összetartozunk, lélekben egyek vagyunk. A községvezető kiemelte Benkő Emőke nyugalmazott magyar szakos tanárnő és testvére, néhai Benkő Hajnalka Eszter szerepét a szoborállításban: előbbi a falu nagy szülöttjének emlékét ébren tartotta azáltal, hogy az iskola névadójának javasolta, utóbbi pedig hagyatékában gondoskodott a szoborállítás költségeinek fedezetéről.

Balázsi Dénes köszönetet mondott a helyi RMDSZ-nek és a tanácstagoknak, a református egyháznak és azon vállalkozóknak, akik a talapzat és az emléktábla elkészítését támogatták adományaikkal, végezetül reményét fejezte ki, a szobor az elkövetkezőkben sokáig áll, a közösség pedig ápolni fogja nagy fiának emlékét.

Tókos Jenő iskolaigazgató elődeink emlékének megőrzésére hívta fel a figyelmet, s kívánta, a szobor töltse be nemes célját: emlékeztessen arra a szerény, hite és nemzete iránt elhivatott, nagy tudással bíró emberre, aki Benkő József volt. Szabó Csilla tanítónő úgy fogalmazott, a szobor szerepe a mindennapokban az lesz, hogy az iskola előtt elhaladók figyelmét e különleges és értékes életműre felhívja.

Benkő Emőke beszéde első részében Benkő József emlékének ébren tartása érdekében az 1990 óta történteket vette számba. A fordulatot követően kezdeményezte és anyagi hozzájárulással biztosította, hogy emléktáblát helyezzenek el volt szülőházának, a mai paplaknak a falára, majd ugyanebben az évben, halálának 250. évfordulója alkalmából a bardoci és középajtai református egyházközségek, a bardoci és a középajtai iskola kétnapos nagyszabású ünnepséget és tudományos ülésszakot szervezett. Ez alkalommal vette fel közbenjárására az iskola a Benkő József nevet, és jött létre a Benkő József Alapítvány is. A szoborállítás gondolatát testvérével, Benkő Hajnalka Eszterrel közösen vetették fel. Az azóta elhunyt nővére annyira szívén viselte a nemes ügyet, hogy annak költségeit magára vállalta.

Benkő Emőke méltatásában Benkő Józsefet olyan embernek mondotta, aki nemcsak önmagáért, családjáért, de nemzetéért tett, s alkotott papként, tanárként, történészként, botanikusként és nyelvészként is.

Felkutatta az erdélyi levéltárakat, ezzel egy időben saját költségén bejárva majdnem egész Erdélyt, gyűjti az adatokat Erdély flórája című füvészeti könyvéhez, s létesít birtokán saját kezével három füvészkertet is. Tanulmányozta Linné rendszerét, s azt egy hazánkban felfedezett új növénnyel gazdagította, amelyet a külföldi tudósok Epilóbium Benkőianumnak neveztek el. Megírta az Erdővidéki Tractus történetét, az udvarhelyi kollégium történetét Novitius Deák címmel, Erdély ismeretlen barlangjairól pedig Imago specuum Magni Principatus Transsilvaniae címmel írt tudományos művet. Legnevezetesebb munkája a Transsilvania Generalis, amely Bécsben jelent meg két kötetben, 1770-ben pedig az erdélyi nemzetek viszonyait ismertető művét, a Transsilvania Specialist. „Hitvallásából, életsorsából és életművéből erőt és hitet meríthetünk ma is: minden rendű és rangú embernek példát szolgáltathat. Személyisége és pályája alakulására meghatározó volt az a székely közösség, amelyből származott, amelyhez mindvégig eltéphetetlen szálak fűzték” – mondotta Benkő Emőke.

Balázsi Zoltán helybeli református lelkész áldásában Benkő Józsefet útkereső embernek mondotta, falustársait pedig arra intette, ápolják az előttünk járók emlékét – Cserey Ignác honvédezredesét, akinek kopjafát a tavalyi falunapokon emeltek, vagy Lőrincz Zsigmond volt kovásznai polgármesterét –, hiszen kiállásukkal követendő példát jelentenek.

Az eseményen fellépett a Benkő József Általános Iskola Fehér Orsolya vezette énekkara, gitáron játszott és énekelt ifj. Kolumbán Sándor.