Az oltási naptár szerint jövő hónap végéig a mennyiség csupán elenyésző töredékét lehetne felhasználni, ezért jól bevált hazai szokás szerint a jogszabályt igazítják a felelőtlen döntéshez és nem fordítva. A kötelező oltást az egészségügyi tárca egyik napról a másikra kiterjesztette az adott korcsoportnál kisebbekre is, elrendelte, hogy oltsák be azokat a gyermekeket is, akik év végéig betöltik a hatodik életévüket. Oltási naptár ide vagy oda, az oltóanyagnak el kell fogynia, egyébként meg kell semmisíteni.

Sorina Pintea egészségügyi miniszter a megyei egészségügyi igazgatóságokat és a háziorvosokat okolja az oltóanyagtöbbletért, mindenkire tüzet okád, akit hibásnak vél a kialakult helyzetért, csak éppen saját háza táján nem keresi a bűnöst. Pedig az már biztos, hogy fejétől bűzlik a hal, mivel több tízezer fölösleges adagról van szó, ennyivel nem lehet elszámítani, hogy a vakcina lejártáig hány gyermek tölti be a hatodik életévét, és az is tudott, hogy ezt az emlékeztető oltást lehetőleg abban a hónapban kellene megkapniuk a gyermekeknek, amelyikben megülik hatodik születésnapjukat. Sem korábban, sem későbben.

Alapos kivizsgálást igényelne, hogy miért vásárolt a szaktárca idén márciusban nyolcvanezer dózis tetravalens oltóanyagot, holott a tavaly év eleji krízis után 10 millió lejt költött ennek a készítménynek a beszerzésére – ami természetesen nem oldotta meg egyéb vakcinák hiányát –, és azt is jó lenne tudni, miért nincs országosan összesített pontos nyilvántartás arról, hogy a kötelező oltásokban milyen arányban részesülnek a különböző korcsoportok, az érintettek hány százaléka és milyen okból marad ki az immunizálásból. Minthogy azt sem jegyzik – bár kötelező lenne –, hogy a forgalomban lévő oltóanyagok milyen reakciókat váltanak ki a gyermekeknél.
Lehet mutogatni a megyei járványtani központokra és a családorvosokra, hogy a mulasztások őket terhelik, ők a felelősek a pontatlan oltóanyag-igénylésért, ami előidézi az óriási többletet, de amíg olykor törvénytelen és sajátos megoldásokra kényszerülnek ahhoz, hogy biztosítsák a szükséges vakcinakészletet, és minél magasabb immunizálási lefödöttséget érjenek el, addig igazságtalan számon kérni őket, mit miért tesznek az oltási káosz helyreállításáért.

Ezt a helyzetet egyetlen módon lehetne orvosolni: ha a hazai egészségügyi rendszerben megszűnne a folytonos tűzoltás gyakorlata, a jobb kéz tudná, mit cselekszik a bal, és a minisztercserék helyett némi stabilitás mutatkozna az egész ágazatban.