Mire jó az imádság, a hit? Ha már tudjuk, hogy mit kezdhetünk vele, hogyan adhatjuk át örökségként gyermekeinknek? A képernyők által birtokba vett, rohanó mindennapjainkban van-e helye a csendnek, a rendnek, a magunkba tekintésnek, Istennek? Alig van olyan szülő, aki valamilyen formában ne találkozott volna ezekkel a kérdésekkel, amelyekre érdemes jó válaszokat adnunk – a magunk és a gyermekeink életminőségének, üdvösségének érdekében.
Augusztus 4-én, szombaton ért véget a Hargita megyei Szelterszen a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye családpasztorációs munkacsoportja által meghirdetett négynapos, Szülők iskolája címet viselő tábor. A Szent Gellért Alapítvány táborozóhelyén idén tizenkét család vert tanyát, legtöbben Csíkcsicsóból, Gyergyószentmiklósról, Karcfalváról, Székelyudvarhelyről és Nagyernyéről, de Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről is érkeztek résztvevők.
A 2005-ben megálmodott és azóta minden évben megszervezett családos rendezvény idei mottóját a szervezők Lukács evangéliumából választották: „Uram, taníts minket imádkozni!” (Lk 11,1) Céljuk az volt, hogy a kisebb vagy kamaszkorú gyermekeket nevelő családok számára olyan meghitt, bensőséges légkört biztosítsanak, amelyben lehetőség van az egymástól való tanulásra, támogatásra, a kölcsönös megerősítésre.
A tábor napirendje azt is lehetővé tette, hogy a szülők a szabadidős foglalkozások, játékok, kirándulások során sok időt töltsenek együtt gyermekeikkel.
Az imádság megújítása, annak elmélyítése, megalapozása; az imádság mint áldás, mint megnyílás Isten előtt; az imádság, amely belépés Isten közösségébe, ami megtöri a bennünk levő sötétség erejét, a szeretetlenséget, bizalmatlanságot, erőszakot, durvaságot. Ezek voltak a témáink, ezekről beszéltünk. Az imádság azonban nemcsak egy téma, nemcsak egyik napirendi pontja keresztény életünknek, hanem annak a forrása, az Egyházat éltető erő, a családi élet fontos része. Ezért, hogy közel kerülhessünk Istenhez mint keresztény család, időnként témává kell tennünk – mondta el a tábor lelkivezetője, Szénégető István főegyházmegyei családreferens, marosvásárhely-remeteszegi plébános, aki a napi tanításokban, a szentmisék prédikációiban vezette végig a jelenlevőket a személyes és családi imádság útján.
A beszélgetések egyik fontos következtetése volt, hogy a gyermekeket a családban nem annyira tanítani kell imádkozni, és főleg nem „imádkoztatni” kell, hanem előttük, a szemük láttára, fülük hallatára, velük együtt kell a szülőknek imádkozniuk.
A táborban részt vevő családok nemcsak előadásokat, elmélkedéseket hallgathattak az imádságról, a különböző imamódokról, hanem a reggeli és esti együttléteken, a liturgiában, a szentségimádáson a családi imát is gyakorolhatták: a házaspárok magukban, de a gyerekeikkel együtt is imádkozhattak.
A meghitt hangulatnak köszönhetően újabb kapcsolatok, barátságok szövődtek felnőttek és gyermekek között. Több család is a változtatás, az újjászületés, az új élet reménységével indult haza, azzal a szándékkal, hogy Istent újra meg újra behívják az életükbe.
A szervezők örültek, hogy idén is sikerült néhány családot megszólítani, az ima által velük eggyé válni, az imádság és Isten kegyelme által megerősödni. Ehhez kitűnő hátteret biztosított a Szent Gellért Rehabilitációs és Rekreációs Központ és a házigazdák vendégszeretete is. Az idei családos tábort Hargita Megye Tanácsa támogatta.
Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa
