Egy több évtizede Magyarnak lenni... címmel megjelent riportkönyvből tudom, hogy a Lendva-patak melletti település már 860-ban létezett, históriáját a domb tetején álló, az Esterházyak által bő 300 éve átépített, ma részben múzeumként szolgáló várból is megismerhetjük. Itt, a Hoffhalter Rudolf által 1572-ben alapított nyomdában jelent meg az első magyar nyelvű kiadvány a ma nyugat-Balkánnak nevezett területen. Muravidéken szelíd dombok, erdők, végeláthatatlan kukoricaföldek vannak, és parányi községek, ahol azonban többezres magyar közösség él, habár a vegyes házasságok és a demográfiai apadás hatása már látszik...

Pedig Szlovéniában jó magyarnak lenni! Évszázados együttélésük során nem volt konfliktus a szlovén és a magyar nép között. A viszonylag kis létszámú szlovén népet történelmi tapasztalata, civilizáltsága, európai műveltsége és kisebbségi sorsa – a környező államokban, Olaszországban, Ausztriában és Magyarországon is jelentős számban élnek szlovének – ránevelte arra, hogy polgárainak egyéni és kisebbségi jogokat is adjon, új alkotmányába pedig következetesen belefoglalja a határain kívül élő szlovének mellett az országban élő magyarokat is, akik alanyi jogon rendelkeznek parlamenti képviselővel

A kétnyelvűség sem okoz gondot, közel másfél évtizede, hogy a magyar is hivatalos nyelv a vegyes lakosságú településeken, az állami és a magánszférában egyaránt.

És vannak szlovén gyermekek, akik magyarul tanulnak...

A szlovéniai magyarok büszkék neves költőikre, íróikra, művészeikre, akik más értelmiségiekkel együtt nagy szerepet játszanak a magyarságtudat fenntartásában. Érdekes, hogy a szlovének is nemzeti hősüknek tartják igazságos Mátyás királyunkat, de magyarként tisztelik. Bizonyára ez is hozzájárul ahhoz, hogy Szlovéniában magyarnak lenni jó...