Erdély egyik legsokszínűbb magyar vonatkozású, klasszikus és modern képzőművészeti gyűjteménye található a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban, ezért esett elsőként a megmutatható anyagok közül a választás a festményekre – mondta el érdeklődésünkre Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója.

Az anyag egy részét ismerheti ugyan a magyarországi közönség, hiszen a nagy klasszikusok – Barabás Miklós, Gyárfás Jenő, Mattis-Teutsch János, Cziffer Sándor stb. – számos alkotása megtalálható az anyaországi galériákban, de sok olyan erdélyi, kevésbé ismert, ám kitűnő képzőművész – hogy csak Nagy Albertet, Nagy Imrét, Plugor Sándort, Baász Imrét, Jecza Pétert említsük – műveivel rendelkezik a Székely Nemzeti Múzeum, amelyeket feltétlenül meg kell mutatni.

Nem utolsó- sorban azért is, hogy mindenki számára bizonyossá váljék: az anyaországiság, az erdélyiség csak tartalmatlan kifejezés, hiszen a magyar kultúra egy és oszthatatlan – magyarázta az intézményvezető.

Vargha Mihály kiemelte azt is, a Székely Nemzeti Múzeum száznegyven éves történetében először fordul elő, hogy közel száz műtárgyát (a festmények mellett a székely címertől Kós Károly rajzain át Székelyföldet és a múzeumot bemutató számos más tárgyig) állítja ki egyszerre a székhelyen kívül – és fontos az is, hogy ez éppen az anyaország fővárosában történik, az erdélyi múzeumok ugyanis inkább befogadó szerepet töltenek be, semmint ők maguk kirukkoljanak sok esetben egyedi gyűjteményeikkel – a Székely Nemzeti Múzeum időpontban bizonytalan, de jogilag bizonyos felújítása jó alkalmat teremt ezen is változtatni.

Jövőben egy másik fontos gyűjteményt, a múzeumnak az 1848–49-es forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos ereklyéit – köztük a Gábor Áron által öntött rézágyúk egyetlen megmaradt darabját – szándékszik ugyancsak Magyarországon bemutatni az intézmény, erre a budapesti Hadtörténeti Múzeum meghívása szolgáltathatja az alkalmat.