De vajon tényleg forradalom ez? Vajon tényleg a jó és a rossz, az elnyomó, zsarnok hatalom és a demokráciára szomjúhozó nép mesebeli harcáról lenne szó? Vagy – mert azért egészen fantáziadús összeesküvés-elméletek is szép számmal sajtónyilvánosságot kaptak az elmúlt napokban – netán valóban külföldi hatalmak vagy titkosszolgálatok által megrendezett, az állam destabilizációjára és a jelenlegi politikai hatalom megdöntésére irányuló akcióról van szó?

Ha kissé alaposabban és higgadtabban elemezzük a történteket, ha megnézzük, milyen hasonló eseményekre volt példa kissé tágabb környezetünkben, vagy éppen csak kicsit visszamegyünk az időben, és számba vesszük, mik történtek Romániában 1989-től errefelé, lehangoló következtetésre juthatunk. Azt látjuk ugyanis, Romániában már az 1989-es temesvári forradalmat is szempillantás alatt eltérítették, s pár évtized múlva ott tartunk a történelemhamisításban, hogy Klaus Iohannis államelnök szemrebbenés nélkül visszavonja Tőkés László kitüntetését. Ugyanaz a Iohannis, aki most a „forradalomárokkal” tart – jogos hát a kérdés: tényleg forradalmárok azok, akik akként pózolnak ugyan, de Temesvár szellemét meggyalázzák? Aztán láthattuk, mire volt képes a román titkosszolgálat 1990 márciusában, majd a bányászjárások idején – közel három évtized alatt egyik ügyet sem sikerült lezárni, a marosvásárhelyi fekete márciust még csak nem is vizsgálják.

És láttunk forradalmat szomszédunkban, Ukrajnában is, együtt ünnepeltünk narancssárga mámorban, hogy aztán polgárháborúba süllyedjen az ország, az elnyomó zsarnok hatalmat váltó új, „európai” és „demokrata” elit pedig az addigiaknál sokkal nacionalistábbnak, idegengyűlölőnek bizonyult. Meg aztán eszünkbe juthat Magyarország is, a Gyurcsány-éra, amikor a hatalom saját állampolgárai ellen támadt. Ez utóbbi volt talán a legsikeresebb forradalom és rendszerváltás – de csak azért, mert „fülkeforradalommá” tudott érni: a baloldali kormányt nem az utca döntötte meg, hanem demokratikus választásokon buktatták meg a választópolgárok.

És ez lehet számunkra, meg úgy általában minden modern kori forradalmár számára a legfontosabb tanulság. Demokráciában a kormányt leváltani, új elitet, új hatalmat tisztségbe segíteni választásokon lehet. Amíg a szabad választás biztosított, a szavazólap és a pecsét többet ér a legelmésebb tüntetésre készített feliratnál, a leghangosabb skandálásnál. Olyan hatalom, amit könnygázzal, gumibottal, vízágyúval vonuló csendőrök sem vehetnek el. Csak tanuljuk meg értékelni, tanuljunk meg élni vele.