Ezeknek a gombáknak a vegetatív terjedését biztosító fehéres fonalai (micéliumok), illetve a fonalakból képződött kötegei a fa rostjai mentén haladva „fogyasztják el” a fennmaradásukat biztosító cellulózt. A fa szövetének a felépítésében szintén jelen lévő lignin megmarad, amelynek barna színe alapján nevezzük „barna korhadásnak” az épületfa hosszanti és keresztirányú szétesését, végső szakaszában a barna porrá váló tünetet. Az épületfa fokozatosan elveszti szilárdságát, és már nem töltheti be rendeltetését. A barna korhadást „reves  korhadásnak” nevezzük.

Amennyiben a lignint fogyasztja valamelyik farontó gomba, megmarad a cellulóz, és ennek fehér színe alapján „fehér korhadásról” beszélünk. Ez inkább az élő, erdei fákra jellemző. A fehér korhadásnál a fa még megtartja szilárdságát, nincsenek keresztrepedések, nem válik porrá a fa anyaga. Ez a „maró korhadás”, melyet a Stereum faj okoz.

A kéregtelen, megmunkált épületfák korhadását leginkább a fatelepekről hurcolják be.

Ekkor a fertőzés még nem látható (száraz korhadás), majd az épület, a lakás kedvező feltételei közt jelenik meg látható módon. A gomba fonalai általában csak akkor haladnak végig a gerendán vagy a deszkán, ha az nedves felületen fekszik. Ebben az esetben akár az épület részleges vagy teljes összeomlása is bekövetkezhet. Ilyen emlékem: Sepsiszentgyörgyön az Iskola utcában a Kós Károly tervezte épületben az emeleti fürdőszoba az alatta lévő fürdőszobába zuhant a farontó gombák tevékenysége következtében.

Tapasztalatom szerint a fatelepekről vagy bontásból származó – különösen pótlásra, javításra felhasznált – épületfa okozta a legtöbb fertőzést, és az ebből következő helyreállítási munkát, költséget. A  megelőzésre kell nagyobb figyelmet fordítanunk, erről lesz szó legközelebb.