Kevesen tudják a mai diákok és a fiatal(abb) pedagógusok közül, hogy tanévnyitón-zárón, ballagáskor, a néhai Mikes-napokon az ünnepélyes megnyitón látott iskolazászlót 1992-ben az a törékeny, mindig vidám és mosolygós tanárnő készítette, akinek tiszteletére elkeresztelte az akkori igazgatóság az iskola első szaktermét. Az alagsor első baloldali terme felett egy faragott fatáblán olvasható: Bardóczy Magdolna rajzkabinet (2003 óta). A fentebb felsorolt, maradandó munkák az Ő nevét, munkásságát dicsérik.

1944. január 3-án született, élt 58 évet.

A szép iránti elhivatottsága már kisiskolás korában megmutatkozott, ezt vitte magas művészi szintre a kolozsvári Ion Andreescu Főiskola elvégzése után. Keramikus szakot végzett, akárcsak férje, Kudelász Eduárd, aki mindvégig támasza volt.

1969–1971 között a kolozsvári, majd 1971–1977 között a gyulafehérvári porcelángyárban dolgozott mint keramikus-festő. 1977-ben érkezett Sepsiszentgyörgyre, ahol az akkori Pionírháznál (ma Tanulók Háza) mint képzőművész tanár, szakkörvezető volt kilenc éven át.
1986-ban áthelyezést nyert az akkori 2-es számú Ipari Líceumba (mai Mikes Kelemen Főgimnázium), ahol olyan jeles képzőművész tanárokkal tanított együtt, mint Ördög Zoltán és Hervai Katalin.

Rövid ideig (1988–1990 között) betanított a Székely Mikó Kollégiumba, valamint a Váradi József Általános Iskolába.

Amikor Mikes Kelemen Líceum néven önálló magyar tannyelvű oktatási intézmény létesült (1990), mint címzetes tanár kerül vissza teljes katedrával, és nyugdíjazásáig, 2002-ig itt tanított.

Minden tudását és energiáját a tanulók esztétikai nevelése érdekében fejtette ki – igen eredményesen. Bekapcsolódott minden olyan tevékenységbe, melyet az iskola vezetősége szervezett hazai és magyarországi testvériskolákkal közösen.

Rajz- és festészeti közös gyermekrajz-kiállítások szervezője. A budapesti Jókai Mór Általános Iskola tanulóinak rajzai ma is díszítik az iskola alagsori folyosóját. Rajztanár tevékenysége átlépte az iskola falait is. 1996-ban szerepet vállalt a Szülőföldünk a hazában című millecentenáriumi gyermekrajz-kiállítás megszervezésében. 1998-ban a Képtárban városi szintű Barabás Miklós-vetélkedőt szervezett.

Órán kívüli iskolát gazdagító, szépítő tevékenységét írásom elején már felvázoltam. Az iskola mai esztétikai arculatán rajta van keze nyoma.
Értékteremtő, diákszerető és lelkes pedagógiai munkásságát az RMPSZ Ezüstgyopár-díjjal jutalmazta 1998-ban. Megérdemelt elismerés volt! Szakmai tudását számtalan kiállításon bizonyította. Még utolsó éves egyetemista volt, amikor a Kolozsvári Tavasz II. tárlatán második díjat kapott. Első sikere! Igazi, országos elismerés volt számára az az első díj, amit 1976-ban nyert el az országos kisplasztikai pályázaton.

Egyéni kiállításokon kivívta a nagy- közönség elismerését is: 1994-ben Székesfehérváron, 1995-ben Budapesten, 1999-ben Sepsiszentgyörgyön állított ki.

Korai halála lesújtotta az iskola munkaközösségét, volt tanítványait, művésztársait, akik döbbenten álltak koporsójánál a 2002. szeptember 20-án bekövetkezett távozása után a kovásznai gyászmisén.

A Képzőművészek Megyei Szövetsége 60. születésnapja (2004) alkalmából emlékkiállítást szervezett a Képtárban, tisztelegve a néhai pedagógus-művész előtt.