Az 1980-as évek Romániájában folyó féktelen terrorról kellő hitellel és alapossággal való tudósítás céljával 1983. május 20-án létrejött Erdélyi Magyar Hírügynökség (Hungarian Press of Transylvania), az erdélyi magyarság nemhivatalos hírirodája három dátumhoz kötött jelentését közöljük mai História rovatunkban. A jelentések elérhetők a Transindex Adatbank oldalán.
Vallásellenes megnyilvánulások Székelyföldön
1989 szeptember 2-án és 3-án került sor Csíksomlyón arra a katolikus ifjúsági találkozóra, amely időként megrendezésre kerül, s amelyen legutóbb már 1200 fő vett részt.
Annak ellenére, hogy Romániába hivatalosan nincs vallástilalom, a fiataloknak mégis titokban kell a találkozóra elmenniük. Már napokkal az eseményt megelőzően a titkosrendőrség általában kihallgatja a környékbeli fiatalokat, gyakorta a helybeli lakosokat is, megfélemlíti őket, ugyanakkor olyan dehonesztáló híreket terjeszt, mely egy esetleges eljárás esetén, alkalmasint büntetőjogi eljárást vonhat maga után. Ugyanakkor hűen tükrözik a román hatóságok jellemző cinizmusát a vallásossággal szemben (egyenlőséget tesznek a vallásos találkozók és az orgiák között).
Az idei találkozó témája „Krisztus: az Út, az Igazság, az Élet” volt, Szakács Lajos kolozsvári, Németh László szántói, György Tibor csíkrákosi, valamint Sebestyén Ottó brassói vendégpapok prédikáltak és a házigazda Gergely István. A találkozót megelőző napokban a csíkszeredai titkosrendőrség többször kihallgatta Gergely Istvánt. Írásmintát vettek tőle, és vallomásra próbálták bírni arra vonatkozóan, hogy ki írta fel a Somlyó-hegy oldalában található kőfalra a találkozó címét. A kőfalat egyébként a rendőrség kivezényelt emberei egy napon belül kamionokkal elhordták.
(1989/74 sz. jelentés, 1989. augusztus 16.)
Romániában többeket féléves kényszermunkára ítéltek a magyar rádió és televízió adásainak írásbeli rögzítése, valamint ezen anyagok másolása és terjesztése miatt
A romániai hatóságok újabb hajszát indítottak azok ellen, akik a magyar rádió és televízió programfüzetét másolják és terjesztik. Közismert, hogy a román hatóságok már jó ideje különböző megfélemlítő és adminisztratív akciókkal igyekeznek megakadályozni az erdélyi magyarokat abban, hogy magyarországi műsorokat fogjanak. E kampányok során a tévéantennákat erőszakosan eltávolítják, nem ritka az sem, hogy az embereket bekísérik a rendőrségre, sőt olykor tettlegességre is sor kerül.
Az utóbbi időben mindennaposakká váltak a retorziók, elsősorban azt követően, hogy a román rádió jelentősen csökkentette magyar nyelvű adásainak időtartamát, a román televízió pedig teljesen beszüntette magyar nyelvű műsorainak sugárzását. Meg kell jegyeznünk egyébként, hogy erdélyi magyar vélemények szerint a román propagandaeszközök magyar nyelvű adásai az elmúlt időszakban „a balkáni primitívség és a bizantinizmus olyan jeleit mutatták, amit még a legnagyobb jóérzéssel sem lehetett elviselni”. Nem csoda, hogy Románia azon területein, ahol jól lehet fogni a magyar televízió adásait, nemcsak a magyar, de a román lakosság is előnyben részesíti ezeket a román adásokkal szemben, s így mindent elkövetnek annak érdekében, hogy idejében beszerezzék a műsorfüzeteket Magyarországról. Belényesi forrásokból tudjuk, hogy az ottani román ajkú lakosság körében a budapesti televízió műsorának román nyelvű fordítása kézről kézre jár.
A magyar televízió erdélyi nézőközönségének zöme természetesen az itt élő magyarokból kerül ki. A műsorfüzet lapjait hivatalosan nyilvántartott írógéppel vagy – példa erre is akad – kézzel sokszorosítják. A hatóságok e fenti tevékenységet is illegálisnak tekintik, a sokszorosítás miatt egyeseket sovinizmussal, másokat pedig szakmai illetéktelenséggel vádolják. Tudomásunkra jutott az a tény, hogy ilyen vádak alapján több személyt már eddig is hat hónapi, munkahelyen töltendő kényszermunkára ítéltek. Nagyváradon és Szatmárnémetiben pedig száznál többre tehető azoknak a száma, akiket hasonló okok miatt többszöri rendőri kihallgatással igyekeztek megfélemlíteni, e személyek között román nemzetiségűek is előfordulnak.
(1985/64. sz. jelentés, 1985. augusztus 17. )
Kísérlet a kolozsvári Magyar Színház felszámolására
Ez év februárjában a kolozsvári magyar színház több vezető színészét behívatták a városi pártbizottságra, ahol a kulturális ügyekért felelős munkatárs – minden bizonnyal besúgói jelentések alapján – fejükre olvasta „vétkeiket”. Vétkeknek minősültek azok a kijelentések, melyeket a pártbizottság nacionalistának tekintett. E lélektani előkészítés után a pártbizottsági munkatárs költői kérdést intézett a társulathoz: tudnának-e román nyelven játszani; majd kifejtette abbéli meggyőződését, hogy „a magyar nyelvű színjátszás a szeparatizmus nyilvánvaló jele”.
Tavasszal a kolozsvári magyar színház már egyetlen modern vagy klasszikus magyar szerző darabját sem játszhatta. Tavaly még nagy sikerrel ment Jókai Mór Az Aranyember c. regényének színpadi adaptációja és Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje. Az idei év komoly sikerdarabját, Mrozek Tangóját is hosszú hetekig nem adhatták elő, s mikor végre színpadra kerülhetett, akkor is csak néhány előadást engedélyeztek.
(1985/65. sz. jelentés, 1985. augusztus 17.)
Szerkesztette: Szekeres Attila
