Nagy D. István
Miközben szinte mindenki a múlt pénteki események nyomán érkező panaszokat, feljelentéseket számolgatta bőszen az elmúlt napokban, illetve egyre fogyó türelemmel várta a csendőrség vezetőitől, hogy legalább egy csendes bocsánatkérést elrebegjenek a támadás ártatlan áldozatainak – ami végül csütörtökön megtörtént –, a tüntetők által távozásra felszólított kormány boszorkánykonyhájában igencsak furcsa, sőt, kozmás egyveleg gőzölög költségvetés-kiegészítés formájában.
A minden jel szerint várhatóan nehezen emészthető kotyvalék az ellenzékiséggel aligha vádolható, viszont valóban szakemberekből álló Költségvetési Tanácsnak is feltűnt, ki is jelentették: a mostani költségvetés-foldozás nem egyéb, mint a kormány tavaly december óta elkezdett fiskális ámokfutásának újabb epizódja, amit törvényeken, józan észen átgázolva kitartóan folytat, és amely az év végéig a jelenleginél is sokkal siralmasabb állapothoz vezet majd.
A testület nem kevesebbet állít, mint hogy a Dăncilă-kabinet elérte az elmúlt tizenöt évben tapasztalt leghalványabb eredményét a közberuházások finanszírozásában párhuzamosan azzal, hogy a közszféra költségeit mostanáig nem tapasztalt magasságokba tornászta fel, alaposan felduzzasztva a költségvetési hiányt is. Utóbbit még három százalék körül várják, de a közgazdászok szerint év végére nagy eséllyel inkább a négy százalékhoz lesz közelebb. Legalább ennyire súlyos a tanács azon megállapítása, hogy a kormány jórészt légvárakra építkezik, a költségvetés összeállításának alapjául szolgáló, 5,5 százalékosra becsült gazdasági növekedés megvalósíthatósági esélye egyre távolabbinak tűnik. A szakik a kormány „minimalista” munkamódszeréről is szólnak: a büdzsékiegészítésnél a pénzügyi-költségvetési felelősség törvényének csak a GDP-arányos hiány három százalék alatt tartására vonatkozó előírását tartották be, a többin nagyvonalúan átléptek.
A makrogazdasági tényeken túl a testület megállapításaihoz nyugodtan hozzácsaphatók az önkormányzatok panaszai, amelyek közül a legsötétebbek arról regélnek, hogy minden kormányigyekezet ellenére súlyos helyzetbe kerülhetnek már az ősz folyamán, illetve az az egyáltalán nem alaptalan gyanú, hogy a hatalom túlzottan optimista számításai mögött nagy eséllyel újabb, ügyesen elrejtett adók és illetékek vagy újabb megvonások húzódnak, amelyek révén a költségvetési bevételeket valamelyest még meg lehet támogatni.
Többször hallhattuk az elmúlt időszakban, hogy a román politikai osztály képtelen legalább középtávban gondolkodni, a leghosszabb időszak a választások közötti. A mostani több mint féléves fiskális akrobatika viszont inkább azt mutatja, sajnos még a 12 hónapra szóló észszerű tervezés sem tartozik az erősségük közé.
