A fúvószene minden bizonnyal a ,,legdemokratikusabb" zenei műfaj, hiszen százak, ezrek számára könnyen hozzáférhető, élvezhető szabad téren, parkokban, utcán, de zenetermekben is. Egy föltámadt mozgalom, melynek erdélyi ,,szentélye" — minden kétséget kizáróan — ma a háromszéki Rétyen van, avatván e Feketeügy-parti községet a mozgalom zászlótartójává.
Mióta szervezett katonaság létezik, bizonyosan létezik katonazene is. A vitézek harci kedvét, helytállását erősítette mindenkor a katonazene: a dobok dübörgése, a kürtök rivalgása, a fanfárok hangja, a sípok sikoltása. Tudunk a görög és a római seregek katonazenéjéről, s bár a dallamok nem maradtak fenn, annál inkább a zeneszerszámok, esetleg azok ábrázolásai. Tudunk a keleti hadseregek — elsősorban a törökök — harcra buzdító muzsikájáról, s ha azoknál ugyancsak fújták a síposok, hogyne lett volna ez így a nyugati világban is.
A magyar katonazene is hosszú évszázadokra nyúlik vissza, s bár hiteles nyomait a végváriak harci muzsikájának emlékeivel idézhetjük meg, bizonyosan létezett korábban is, már a honfoglalás korában, Mátyás ,,fekete seregénél" például. Később mindenképpen, s a magyar és ,,magyaros" katonazene kora, az indulók, a verbunkosok, a katonakeservesek nagy ideje a kuruc korban, II. Rákóczi Ferenc szabadságküzdelmei alatt és az 1848—49-es forradalom és szabadságharc korában virágzott ki igazán, s tart máig, a történelmet megidézve, a nemzeti öntudatot ébresztgetve, lelkesítve és gyönyörködtetve. Igen, gyönyörködtetve is, hiszen — írtuk — a katonazene közkinccsé vált, beépült a polgári népi tudatba is.
A katonazene legszebb, leginkább igényes darabjai kétségtelenül az indulók, melyeket — a régebbi és újabb katonadalokra, -dallamokra alapozva — sokszor nagy zeneszerzők — Liszt, Erkel, Egressy Béni, Kodály Zoltán — komponáltak meg, később-korábban kevésbé ismert kompozitorok, néha számunkra jobbára vagy teljesen ismeretlenek. Volt, amikor az indulók opera- és operett-, valamint daljátékbetétként születtek meg, s azután ,,önállósultak", volt, amikor éppen fordítva történt ez, s a közkincsként élő dallamok kívánkoztak be a dalművekbe.
A rétyi Kováts András Fúvós Egyesület immáron nemzetközi hírű és rangú zenekara most új tettre határozta el magát, s Kelemen Antal karvezető-dirigens kezdeményezésére csokorba gyűjtötte a magyar történelmi indulókat, s egy CD-lemezen (immáron a harmadik ez) nyújtja át azoknak, kiket taníthat és lelkesíthet ez a műforma. A gyűjtemény úgy követ időrendet, hogy a história folyását veszi alapul, nem a művek születésének időrendjét, s így tart Seregély Artúr Szent István-indulójától Erkel Hunyadi-indulóján, Keil Ernő Rákóczi-indulóján, Egressy Béni Klapka-indulóján át Fricsay Richárd Magyar vér című marsáig. Tehát egyszerre történelmi lecke és zenetörténet, a magyar katonazene legjavának parádéja, mit a rétyiek szeretettel nyújtanak át az érdekelteknek és az érdeklődőknek, tudván, hogy ezzel egyszersmind nevelési és nemzetpolitikai feladatot is teljesítenek.
A huszonnégy induló zeneszerzői közül — az említett nagyok mellett — ki kell emelnünk Borsay Samu nevét, ki nem csupán kiváló katonazenei komponista, dirigens volt a maga korában, hanem a zenei élet szervezője is állomáshelyein. Földink volt, hiszen Uzonban látta meg a napvilágot 1860-ban, s az impériumváltozásig a kolozsvári honvédzenekart, majd a budapesti és pécsi helyőrségi katonazenekarokat dirigálta haláláig. A lemezen most elhangzó, Katonavér című indulóját többször hallhatta a rétyi, a sepsiszentgyörgyi és a környékbeli közönség is, s így találkozik a két szomszédos község és közösség, Réty és Uzon szellemisége.
Minden műről, szervezőről nem ejthetvén szót, helyettünk maga a felvételek beszéljenek, melyeknek a helye az erdélyi fúvószenekarok, iskolák, művelődési központok, otthonok háza táján van, ez tűnik igazán alkalmatosnak közös épülésünk végett.
A lemez hangzását, minőségét a rétyi fúvósok évről évre fölényesebb szakmai tudása, a zenekar egyre cizelláltabb, egyre hódítóbb hangzása garantálja. S ez még csupán egy fölfelé tartó emelkedés köztes stációja.
