Magyarországnak ragaszkodnia kell ahhoz a nyugati kultúrához, amelyhez Szent István királyunk a sorsunkat kötötte – mondta augusztus 20-i ünnepi beszédében Áder János államfő. A köztársasági elnök a honvédtisztek avatásán hétfőn Márai Sándor szavaira emlékeztetett: „Magyarország csak a minőség igényével élhet és maradhat fenn az új Európában; nincs módunk középszerűnek lenni”.
Az államfő a honvédekhez szólva azt mondta: hazánk békéje és biztonsága csak Európa békéjében és biztonságában teremthető meg. Hazánk Szent Istvántól „magyar szívet és európai lelkiismeretet kapott”, első királyunk tudta, hogy a béke megtartásának feltétele a nyugati civilizáció megőrzésében rejlik.
Magyarország a történelem viharaiban is megmaradt, mert erős volt – mutatott rá a köztársasági elnök –, miközben nálunk nagyobb népeket is kifújtak már kisebb forgószelek a történelemből. Áder János felidézte első királyunk fiához, Imre herceghez írt intelmét: „légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson”.
Szent István hitt abban is, hogy hatalmunkban áll alakítani a történelmet, barátokat gyűjtött, míg más fejedelmek ellenségeket, ő a békességet kereste – méltatta az államalapítót a köztársasági elnök. Örökségéből nemzedékek alkottak tovább egy önálló, szabad, európai országot, amelyet sokan próbáltak elvenni, de megtartotta mindazok hűsége, munkája és ragaszkodása, akik nem hajoltak meg az idők viharaiban – hangsúlyozta Áder János.
Bárhogy is hívták ezt az államot, bárkik is álltak a kormányrúd mellett, s bármerre is próbálták kormányozni, a nemzet sorsát azok formálták, akik hol ösztönösen, hol tudatosan, de becsülettel, tisztességgel és nagyon sok munkával mindvégig a magyarok országát élték tovább, akik a Szent István-i hagyományt folytatták – fűzte hozzá az államfő.
És bár az ország sosem feledi a bűnöket – amelyek közül a köztársasági elnök Radnóti Miklós, Salkaházi Sára és Szerb Antal meggyilkolását, vagy a dunabogdányi svábok kitelepítését, az ÁVO tevékenységét és az ’56-os megtorlást emelte ki –, Magyarország újra és újra igent mondott a félelem nélküli életre, az emberi méltóságra, a szabad vallásgyakorlásra, a munkához való jogra, az igazságosságra – hangsúlyozta. „Ez a Magyarország a 20. század végén ismét igent mondott egykori önmagára, igent a Szent István-i hazára és Európára” – fűzte hozzá.
Az államfő a nemrég elhunyt erdélyi származású költő, Kányádi Sándor életét, hazaszeretetét állította példaként, aki „igazán tudta, milyen érzés egy létében fenyegetett közösség tagjaként magyarnak megmaradni”, és a hazát mindenhol megtalálni a közös anyanyelvet beszélők között.
Áder János szavait azzal zárta: „ez a föld ezer esztendeje a mi földünk, közös hazánk földje, és az is marad, amíg lesznek, akik itt, Európa szívében magyarul értik és érzik, mi mindent is rejt ez a négy egyszerű szócska: A haza minden előtt.”
A köztársasági elnök után Benkő Tibor honvédelmi miniszter szólt az egybegyűltekhez, majd a Parlament előtti Kossuth téren összesen 172-en tették le katonai esküjüket. A honvédtisztjelöltek – folytatva a 2011-ben újraindított ludovikás hagyományt – fogadalmukat kardrántással, a hazáért mindhalálig! felkiáltással erősítették meg.
Katonai tiszteletadás mellett, Áder János államfő jelenlétében felvonták Magyarország nemzeti lobogóját, majd vízi és légi parádét tartottak a Parlamentnél a Dunán és a folyó felett.
Délután a szokásokhoz híven megrendezték a Szent Jobb-körmenetet. Az ünnepi programokat az esti tűzijáték zárta a fővárosban.
Átadták a Szent István Rend-kitüntetést
Áder János köztársasági elnök az ünnepélyes díjátadáson tartott beszédében hangsúlyozta, a Szent István Rendet évről évre olyan kiváló magyarok kapják, akik tehetségükkel és munkájukkal, adottságaikkal és szorgalmukkal a maguk egyéni útját járva igazságokra találnak. A köztársasági elnöktől idén Demény Pál népességkutató, demográfus vehette át a kitüntetést, aki – a köztársasági elnök szavai szerint – egész életében arra keresett választ, hogy az ember legszemélyesebb döntése, a családalapítás, gyermekvállalás miként hat a nagyobb közösségre: egy népcsoportra, egy nemzetre, egy földrészre, egy történelmi korszakra.