A jeles naphoz – Péter, illetve Péter-Pál veti a gombát – fűződő regula pedig Felföldről (szlovákiai, ukrajnai részekről) és Moldvából került elő, de csak zempléni változatában fordul elő, hogy megnevezik benne tinóru néven a vargányát.

Találós kérdésünket – amelyet nem tárgyal Kicsi Sándor 2008-ban megjelent tanulmánya – a kárpátaljai Beregújfaluban jegyezte le alulírott (Punykó Mária kolléga helyismeretének köszönhetően): Barna koma egy lábon áll. Mi a?

Olyan találós kérdésről is tudunk, amely tulajdonképpen nem vargányás, de a lejegyzésében félreérthetetlen a vargányára való utalás, mégpedig oly módon, hogy az egyértelműen jelzi, kiötlőik számára mi is jelenti a gombát: „Mi a, a’ mi se nem virágzik, se nem magzik, mégis terem? – Vargánya = gomba.” (Mészöly, 1929: 60.)
A tárgyalt gombánkhoz kapcsolódó tréfa, vicc is született: Ebbe a nedves lakásba költözzek be, ahol a falon penészgombák tenyésznek? – méltatlankodik a lakást kereső fiatalember.

– Rongyos másfél millióért mit akar a falra? Rókagombát vagy vargányát? (Elmondta, miután valahol olvasta vagy hallotta F. T. Homoródszentpálon 2004 decemberében.)
Egy kászoni tréfás történet azt hangsúlyozza, hogy a medve és a medvegomba (vargánya) egyaránt gyakori erre, s ez félreértéshez is vezethet:
Két öregemberrel történt. Az egyik dadogós volt. Az mondta:
– Né, me-me-medve…
A másik erre elszaladt, ahogy tudott.
– go-go-gombacska – folytatta a másik.

Volt – s lehet, most is van  – úrgombás és vargányás kézimunkázott abrosz, falvédő – állították az őrségi Szalafőn, hogy miért, könnyen jött a válasz: a legszebb gomba a hajdinavargánya. Hasonlóképp nyilatkoztak például a kárpátaljai Beregújfaluban is, ahol hozzáfűzték, hogy gyakori volt arrafelé a gombák törpékkel szerepeltetése.

Zsigmond Győző