Az egyébként ugyancsak hallgatag elnökünk a könnygázas, csendőrös felfordulást követően több felhívásban is összefogásra biztatta az ellenzéki erőket, mint mondotta, csak akkor tudnak életképes alternatívát kiépíteni a jelenlegi hatalommal szemben, ha félreteszik kicsinyes érdekeiket, hiúságaikat és közösen lépnek fel. Iohannis a nagy egyesülés évében az ellenzék egyesülésének atyja kívánt lenni, de szavai úgy peregtek le az érintett politikusokról, mint borsó a falról. Pontosabban, mindenik párt vezére fontosnak tartaná az összefogást, de... A liberálisok legnagyobb erőként (a cseppet sem dicséretre méltó 19–22 százalékukkal) főnökök szeretnének lenni, azaz mint írták, „ők az egyetlen párt, mely képes egy SZDP-ellenes cselekvési platformon összefogni az ellenzéki erőket”. Băsescu pártjának új elnöke, Eugen Tomac hetet-havat összehordott arról, hogy milyen jó is lenne gyorsan összekovácsolni az ellenzéki erőket, de ő egyedül ilyen fontos kérdésben nem dönthet, a Mentsétek meg Romániát Szövetség mélyen hallgatott, Dacian Cioloş egyre népszerűbb pártja (a legutóbbi felmérések szerint 13 százalékos a támogatottsága) pedig gúnyosan reagált, szóvivőjük szerint az elnöknek naptejre lenne szüksége.

Kudarcot vallott tehát Iohannis egységkovácsoló kísérlete, s ez mintha zavarba hozta volna magát az államfőt is, azóta ugyanis egyik ballépése követi a másikat. Nem volt hajlandó összehívni a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot, napokig válaszra sem méltatta a miniszterelnököt, majd tegnap szep­tember 4-re halasztotta a testület ülését. Normális körülmények között ez a két-két és fél hetes késlekedés nem jelentene gondot, de most a költségvetés kiegészítéséről kell véleményt mondania a testületnek, és sok önkormányzatot, intézményt a csődhöz visz közelebb minden nap halasztás. Lapunkban is megjelent, hogy Barátos hamarosan már az alkalmazottak fizetését sem képes folyósítani, és ilyen község még szép számmal akad országszerte. Nemcsak a bérek növelése ürítette ki kasszáikat, de év elején a kormány is megdézsmálta a tartalékalapokat, sokan jelezték már nyár elején, hogy ha nem lesz költségvetés-kiegészítés, lakat kerülhet a hivatalokra. Nem jobb a helyzet a tanügyben sem, a fizetésemelések felemésztették az egész évre kiutalt összegeket, sok helyen már a júliusi, augusztusi bérekre sem maradt pénz.

Persze elsősorban a kormány hibája, hogy ilyen helyzet állhatott elő, de nem kisebb most már az elnök felelőssége sem, aki titkosszolgálatokkal karöltve szabotálással áll bosszút megnyirbált költségvetéseik miatt. Kisszerű, nem elnökhöz méltó. De ma Romániában pénznél nagyobb hiány csak igazi államférfiakból van.