Demeter J. Ildikó
Miközben a fél ország Liviu Dragnea SZDP-elnök legújabb összeesküvés-elméletein derül vagy a kormány és az elnöki hivatal közötti konfliktus legfrissebb fejleményein rágódik, e figyelemelterelő manőverek mögött a koalíció rendületlenül dolgozik azon céljáért, amely ugyan sehol nem szerepelt a 2016-os választásokon bemutatott kormányprogramban, de amelynek megvalósítását rögtön az első Dragnea-kabinet beiktatása után megkezdték. Az igazságszolgáltatás átalakításáról van szó.
A terv a kezdeményezők szerint a visszaélések és a párhuzamos állam megszüntetésére, ellenzői szerint pedig a korrupciós perekben vádlott politikusok felmentésére irányul. A gyors megoldás a heves lakossági ellenállás és némi belső idegenkedés miatt elbukott, az azóta eltelt másfél évben azonban lépésről lépésre haladt előre: a parlament (igaz, vitatható módon) elfogadta azokat a törvénymódosításokat, amelyeket az érintett pártvezetők megkívántak, a bírák és ügyészek kivizsgálásában illetékes Igazságügyi Felügyeletet sikerült alárendelni a minisztériumnak, a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság új igazgatója már a kormány embere, nagy nehezen a legfőbb mumusnak kikiáltott Laura Codruţa Kövesi korrupcióellenes főügyészt is leváltották (engedelmes utódja még kerestetik), most pedig Augustin Lazăr legfőbb ügyész került sorra, és az sem mindegy, hogyan: az egész folyamatot összehangoló Tudorel Toader igazságügyi miniszter a hivatali munkaidőn és csatornákon kívül szombaton közösségi oldalán közölte, hogy kiértékelteti tevékenységét.
Erre az egész ellenzék a független igazságszolgáltatás utolsó bástyáját emlegetve ugrott fel. És itt vagyunk nyakig egy újabb konfliktusban egy botrányt botrányra halmozó kormányzás alatt. Még meg is fűszerezik nekünk a levest azokkal a titkosszolgálati paktumokkal, amelyeket szent borzadállyal emlegetnek a jogállamiság és a személyi jogok megsértéseként, noha még egyetlen bíróság sem mondta ki, hogy törvénytelenek lennének. Szemben álló táborokat látunk, ám az sajnos, nem világos, hogy mi történik valójában az igazságügyben.
Egyszerű polgárként is jól tudjuk, hogy a hazai törvénykezés meglehetősen zavaros, kiskapukat és értelmezési lehetőségeket kínál, kisemberként is tapasztaljuk, hogy nem pártatlan nálunk az ítélkezés (visszaszolgáltatási és zászlóperek, illetve koncepciós eljárások tucatjai igazolják ezt), változásra tehát valóban szükség van. Az ellen sem lehet kifogásunk, hogy a magas rangú tisztségviselők (köztük a főügyészek) munkáját is ellenőrzik. Azonban minden buzgalom hiteltelen, ha olyanoktól származik, akik a tisztázásra hivatkozva ködösítenek, méghozzá saját érdekeiknek megfelelően. Nem várhatjuk a félrecsúszott dolgok helyrebillentését egy olyan társaságtól, amelynek egyes tagjait törvénysértéssel vádolják, másoknak pedig a hozzá nem értésük vált közmondásossá...
