E megjegyzés eltér az erdélyi városokban szervezett, egyre számosabb és népszerűbb nyári fesztiválok könnyedségétől, kulturális sokszínűségétől. Kevésbé jellemző ugyanis, hogy e helyszínek rejtettebb zugaiban olyan társadalmi, mi több, politikai jelentőségű gondolatok hangozzanak el, amelyek hosszú távon befolyásolhatják, meghatározhatják egy-egy közösség életét, sorsát. Márpedig Bölöni László bejelentése ilyen, átalakíthatja, megváltoztathatja Marosvásárhely sorsát, jövőjét. És nem csak magyar szempontból.

Marosvásárhely mélyrepülését nem lehet nem észrevenni, szomorúsággal szemlélni. Nem csak az egykor jó hírű, színvonalát folyamatosan veszítő orvostudományi és gyógyszerészeti egyetem sorvadása kelt döbbenetet, újabban hasonló érzést vált ki a katolikus iskola ellehetetlenítési, felszámolási kísérlete is, mintha nem lett volna elég a kilencvenes véres március s az azt követő tömeges kivándorlás... A napi fejleményeket látva ugyanakkor elgondolkodtató, aggasztó is talán, ahogy a várost képviselő politikusok egy része viszonyul ezekhez a gondokhoz. Honatyái nem némák, nem teljesen szótlanok, csak éppen nagyon halk szavúak, megfontoltak, miként érzékelhető volt legutóbb, a MOGYE beolvasztási kísérletének hírét követően is. Mintha nem égne a ház, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mintha nem kellene ország-világ előtt szóvá tenni, elkiabálni, hogy baj van, nagy baj van. Megtörténhet, elődeik bátorították őket visszafogottságra és a kis lépések hasznosságára, hiszen abból nagy baj nem lehet. Ebben a különös, más térségbeliek számára nehezen értelmezhető helyzetben, illetve társadalmi és politikai környezetben jó ideje úgy tűnik, illúzió, hogy Vásárhelyen fordulhat a kocka, és – például – újra magyar polgármestere legyen az egykori székely fővárosnak. Hiszen ez lenne az első, szükséges lépés ahhoz, hogy újra magára találjon, erősödni kezdjen a számtalanszor megalázott marosvásárhelyi magyar közösség.

Ezen az áldatlan állapoton változtathat, fordíthat a Marosvásárhelyhez szívvel-lélekkel kötődő Bölöni László. Sem orvospro­fesszor, sem színész, sem író, sem vállalkozó, sem ügyvéd nem számíthat akkora támogatottságra, elismertségre, mint ő. Hiszen profi szakember, csapatépítő, csapatszervező edző, aki egész életében a csapatjáték eredményességéért dolgozott. Tisztánlátó, felvilágosult, művelt, a nagyvilágban sikeres. Nem haszonleső, megélhetési politikus, hanem kiteljesedett, sikeres emberként fordul(hat) a közügyek felé, friss szemléletet hozhat az új légáramlatokra, szellőztetésre szoruló térben. A vásárhelyiek ismerik, szeretik őt, nem csak azok, akik annak idején a helybéli, szép emlékű ASA futballcsapat játékosaként figyelték őt a lelátóról, hanem azok is, akik későbbi teljesítményét követték a bukaresti Steaua, majd a válogatott meghatározó tagjaként. Magyarok, románok tisztelik őt egyszerűségéért, tisztességéért, kiváló szakmai teljesítményéért.

Ő az egyedüli, aki megteremthetné a vásárhelyiek számára szükséges összefogást, s a magyar közösség mellett a románság is figyelhetne szavára, meg tudná őket szólítani, és ez szavazatokban is lemérhető lenne. Ebben a pillanatban senki nem rendelkezik akkora bizalmi tőkével, mint a 64 éves, edzősége befejezését fontolgató Bölöni László. Ő maga is úgy véli, képes lenne az emberek összefogására és az újításra, munkájában fiatalokra alapozna.

Vásárhelyen nincs középút: vagy befejeződik a helyben járás, vagy minden, Bernády György városának rangot és méltóságot adó szép magyar szó, minőségi oktatás és meghatározó közösségi élmény emlékkönyvek lapjaira kerül. Ám ha pályára lép és labdába rúg Bölöni László, jó irányba változhat a helyzet. Döntetlenről, veszteségről szó sem lehet, így ez lenne élete legfontosabb mérkőzése, s miként már a hetvenes, nyolcvanas évek eleje óta számosan szurkoltak, szurkolunk neki következetesen, elérkezett az idő, amikor igazán támogatni érdemes Bölöni Lászlót.