Az esetek többségében, ha elhívtak segíteni a lakás gombátlanításában, azt tapasztaltam, hogy már előrehaladott az épület – akár több helyiségének – a fertőzöttsége. Ez a halogató és tájékozatlan emberi természet jellemzője, amely nem méri fel, hogy mennyire fokozza a veszélyt a kétnaponta egy centiméterrel növekvő gomba. E hozzáállásból ered az is, hogy a „megoldjuk házilag” alapú, felületes és látszatmegoldással csak az egyre növekedő gombásodást későn megszüntető költségeket növelik.
Mit kell tennie tehát annak a tulajdonosnak, aki a gomba megjelenő termőtestét felfedezte a pincéjében, a lakásában vagy a padlásán? Leghamarabb a megoldás alaposságát garantáló szakembert kell megkeresnie. Ne fogjon neki eltávolítani, mert ezzel megnehezíti a szakember tájékozódását. Ugyanis a szaki először a fertőzés kiinduló, gócpontját keresi meg. Ha erre rátalált, első lépésként ennek káros befolyását (például a nedvesség forrása) szünteti meg (körülárkolás, szigetelés).
Következik a feltételezett vagy nyilvánvaló gombafonalak, -kötegek, -testek eltávolítása, a teljes feltöltőanyag – legalább 40 cm mélyen – elhordása és megsemmisítése vagy mélyre elásása. Ugyanez történik a látható, gomba támadta padlólécekkel, hajópadlóval, parkettel, bútorokkal, a pincében meggombásodott ládákkal, a padláson évek óta hányódó, kiselejtezett, rongált bútorral, szövet- vagy papírkacattal. Nincs ezek számára „majd jól megtisztítom” kímélet! Valamennyit el kell égetni. Le kell verni a fertőzésközeli vakolatot, leégetni az alatta terjedő gombamicéliumot.
Amikor minden tiszta, következik a fertőtlenítés. Több vegyszert ajánl a szakma. Ezek általában gombaölő szerek, többnyire fémsók. Elnevezésük nem mond semmit, összetételüket kell ismernünk, ám ez csak a szakit érdekli. Fontos az, hogy ne legyen az emberre, házi állatra mérgező hatású. Én igen jó eredménnyel a viszonylag olcsó, veszélytelen rézszulfátot (kékkő – CuSO4) ajánlottam 4 százalékos hígításban. Használatosak még a fluorvegyületek, a nátronlúg, a pentaklórfenol nátriumsója, a bórax, a bórsav. Ez utóbbi kettő – hatásosságuk miatt – szintén a szakik „kedvence”.
Az alapos átáztatás után két napig szellőztetés következik, de ha úgy találja biztonságosnak a szaki, a fertőtlenítést meg kell ismételni, újra szellőztetni, majd az előzetesen fertőtlenített faanyaggal vagy betonnal megoldott pótlás zárja a helyreállítás folyamatát.