A Könczei nemzetség második találkozója Torján

2008. augusztus 4., hétfő, Közélet

Egy évvel ezelőtt az első Könczei-találkozón határozták el, hogy idén újból találkoznak. Egyed László Levente református lelkész, Köntzey Tamás, Svédországban élő gyógyszerész és Fülöpné Könczei Magdolna kórházi tisztviselő szombaton és vasárnap szervezte meg a második nemzetségtalálkozót a feltorjai református templomban és a közelében levő Székely Házban. A kétnapos találkozóra százhetvenen jöttek el Erdélyből, Magyarországról és Svédországból.

Az első nap ökumenikus istentisztelettel kezdődött, majd Köntzey Tamás a nemzetség történetét vázolta. Elmondta: a Könczei nemzetség ― habár nevüket többféleképpen írják ― több száz éves múltra tekint vissza, s ezalatt nagyon szerteágazott. A Könczeiek címeres nemeslevelét 1632. június 12-én adományozta egyik ősüknek I. Rákóczi György erdélyi fejedelem. Ezt a nemeslevelet ma a Magyar Országos Levéltárban őrzik.

Himnuszaink eléneklése után a második találkozó résztvevői a templomkertbe vonultak ― a Könczei elődök régi sírjai láthatóak a kertben ―, ahol kopjafaavatásra került sor. A két és fél méter magas kopját Köntzey Pál utódai állíttatták, faragta Molnár Antal kézdivásárhelyi fafaragó. Rövid beszédet Egyed László Levente református tiszteletes, Daragus Attila, Torja polgármestere és Köntzey Tamás mondott. Daragus kiemelte: ,,Torja büszke erre a találkozóra, Torja büszke a Könczei családra". A közös fényképezést követően a Könczei rokonok a Székely Házba vonultak, ahol együtt ebédeltek. Az egyik teremben Könczei Elemér, a Krónika napilap szerkesztőjének karikatúráit lehetett megtekinteni. Az épület falán több mint hat méter hosszú papírsávon a Könczei családfát tették közszemlére, melyen 517 Könczei nevezetű személy és a közvetlen hozzátartozók neve olvasható tizenhat nemzetségen keresztül, az 1600-as évek elejétől napjainkig. Délután a Könczei Nemzetség Alapítvány első közgyűlését tartották meg, melyen megválasztották a vezetőséget, és elfogadták az alapszabályzatot. Az alapítvány elnöke Köntzey Tamás lett. Az alapítvány célja gondozni a kutatásaik alatt összegyűlt anyagot, biztosítani a jövőben is a kutatások folytatását, közreadni a Könczei család történetét, megszervezni az elkövetkező találkozókat, s ezáltal erősíteni az összetartozást. Az első nap zenés-táncos előadással és közös mulatsággal ért véget. Tegnap a találkozón jelen levők a Torja-nyeregben közös kiránduláson vettek részt, majd a második találkozó tábortűzzel zárult. Azt is elhatározták, hogy ezentúl évente minden augusztus első hétvégéjén kisebb, spontán találkozót szerveznek, de a nagyobb méretű Könczei-találkozót csak háromévente tartják meg.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mi a véleménye az elnökválasztás érvénytelenítéséről?






eredmények
szavazatok száma 894
szavazógép
2008-08-04: Máról holnapra - Sylvester Lajos:

Hogy ne ütközzünk össze

Lapokban — lapunkban — olvasom, magam is írtam róla, hogy hatalmas beruházással végre felújítják a DN12-es jelzésű országutat Kökös, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda és Gyergyószentmiklós között. Ennek az útvonalnak a közúti forgalom fizikai és idegbénulását okozó pontja a Málnás községi vasúti átjáró.
2008-08-04: Közélet - Demeter J. Ildikó:

Niku bácsi feljegyzései

Ritka alkalom: 88. évében járó szerző könyvét (Mărturii despre oameni şi locuri din Carpaţi) mutatták be csütörtök délután az árkosi kastélyban szép számú érdeklődő előtt. Nicolae Moldovan előpataki születésű tanító, etnográfus, muzeográfus, háborús veterán, Sepsiszentgyörgy Pro Urbe-díjasa a megye letűnőben levő mesterségeit, szokásait szedte csokorba (legnagyobb teret természetesen szülőfalujának szentelve), bevallása szerint nem közlési céllal, hanem azért, hogy legyen, honnan elindulni a régi idők jövendőbeli kutatójának.