Az elmúlt századokban teljesen természetes volt, ha az ember a születésétől az élete befejezéséig családi körben élt, több nemzedékkel egy fedél alatt. Ez a szoros kötelék biztosította a boldog öregkor esélyeit. Az idősekről való gondoskodás napjainkban már más értelmet nyert, gyökeresen megváltozott. A családtagoknak rohanó világunkban a napi teendők ellátása mellett kevés idejük és energiájuk marad az idős hozzátartozókkal foglalkozni, törődni velük, gondoskodni róluk. De nemcsak az idő hiánycikk, a beteg, idős hozzátartozók ellátása a legtöbb esetben hozzáértést is igényel. Az idősek otthonai – amire egyre nagyobb igény mutatkozik – ezeket a körülményeket figyelembe véve nyújtanak megoldást az öreg hozzátartozók elhelyezésére.
Felső-Háromszéken az első idősotthont, a kézdiszentléleki Szent Klára Öregotthont az egykori téeszirodáknak helyet adó épületben 1995 augusztusában nyitották meg, fenntartója a Gyulafehérvári Egyházmegyei Caritas. Az otthon tizennyolc idős, legtöbb esetben kisnyugdíjas számára biztosít teljes körű ellátást. Lemhényben a Szentkereszty Stephanie Kórházlapítvány gerontológiai és rehabilitációs központját 2004 augusztusában avatták fel. A néhai dr. Boga Olivér ny. főorvos, kórházigazgató és a Szentkereszty Stephanie Kórház Alapítvány elnöke által építtetett impozáns ingatlanban mintegy ötven idős és krónikus beteget ápolnak. Sorban a harmadik, a Zenóbia Idősek Otthona Kézdivásárhelyen az egykori Vinalcool cég egyik felújított épületében nyitotta meg kapuját 2015 decemberében. Kézdiszék legfiatalabb idősek otthonát a Zenóbia Egyesület működteti.
Az otthonban járva az indulásról, a kezdetekről, a mindennapokról és a tervekről kérdeztük Szabó Jolánt, a Zenóbia Egyesület vezetőjét, az idősek otthonának megálmodóját, alapítóját. Először is arra voltunk kíváncsiak, hogy miért kapta az otthon a Zenóbia nevet.
Szabó Jolán
– Sokáig kerestem a világhálón, hogy mi is legyen a neve, nem akartam, hogy az intézmény Joli Idősek Otthona legyen, és így esett a választásom a Zenóbia görög eredetű utónévre, ami azt jelenti, hogy Zeusztól származó.
– Szóljon az indulásról, mi késztette arra, hogy idősek otthonát alapítson mondhatni a semmiből?
– Az évek során rájöttem, hogy a pénz, a ház, a kocsi stb. engem már nem boldogít, nekem már nem kell semmivel sem több, én abban látom az igazi értéket, ha valamit megvalósítunk valakiért. Az ötletet az adta, hogy most került olyan helyzetbe a tanáraim, szüleim korosztálya, amikor szükségük van a támogatásra, a segítségre. 2014-ben Marosvásárhelyen jártam az unokatestvéreméknél, akik a Mezőcsávás községhez tartozó Mezőfelén Amicus néven egy nagy, 150 szépkorú befogadására alkalmas idősotthont működtetnek korszerű feltételek között. Láttam, hogy nem kórházféleség, hanem nagyon kényelmes, kétágyas szobákkal berendezett otthon. Ha valaki azt hallja, hogy öregotthon, akkor valami szörnyű helyre gondol, egy kórházra, egy nyomorházra, ahol az időseket tönkreteszik. Amikor meglátogattam a mezőfelei idősek otthonát, akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha Kézdivásárhelyen is létesítenék egy hasonlót. A nulláról indultam, azt sem tudtam, hogy hol kell elkezdeni, milyen engedélyek szükségesek. Elindultam épületet keresni, ami egy évet vett fel, több ingatlant is megnéztem, de egyiket sem tartottam megfelelőnek. A mostani épületben nekem egy ruhaturkálóm működött, eszembe sem jutott a hasznosítása, mert nagyon rossz állapotban volt, a tetőzete és a belső állaga is javításra szorult. 2015 szeptemberéig keresgéltem, és időközben intéztem az engedélyeket. Az év októberében már minden papírom megvolt, ahová bekopogtam, a legtöbb helyen segítettek, csak éppen a székhely hiányzott, és már harminchat idős személy neve szerepelt a várólistámon. Akkor láttam, hogy milyen nagy az igény az idősek otthona iránt.
– Milyen lépések következtek az otthon beindításában?
– Még abban a hónapban megegyeztem a tulajdonossal, megkötöttük a bérleti szerződést. Sajnos, az épületen nem lehetett sokat alakítani, vastagok a falai, de igyekeztünk alkalmazkodni az adott körülményekhez. Otthonunk 2015. december 13-án egyetlen idős nővel és négy asszisztenssel indult be, akik váltásban dolgoztak. Érthető, hogy ilyen feltételek között a fizetést sem tudtam négy személy számára biztosítani. Hat hónap alatt minden megtakarított pénzemet elvitte. Akkor azt mondtam, hogy vége, nincs tovább, de felhívtak a Román Fejlesztési Banktól, hogy nem óhajtok-e hitelt felvenni. Ennél jobbkor nem is jöhetett volna az ajánlat, felvettem húszezer lej kölcsönt, és ebből az összegből még egyszer sikerült talpra állnunk. Szerencsénkre kezdett betelni az otthon, a hozzátartozók látták, hogy jó az ellátás, odafigyelünk az idős emberekre.
– Mi a jelenlegi helyzet?
Középen Szabó Jolán és Volloncs Mária munkatársaik egy részével. Fotók: Zenóbia Idősek Otthona
– Összesen harminc személynek lenne hely, de jelenleg csak huszonhat lakónk van, akik ellátásáról tízen gondoskodnak. Rajtuk kívül van karbantartó és konyhai személyzet, bedolgozóként pedig rendszeresen bejár az otthonba egy orvos – dr. Szabó András sebész főorvos –, egy szociális munkás és egy pszichológus. Az otthon lakóival képzett szakemberek, egészségügyi asszisztensek, ápolónők és idősgondozók foglalkoznak. Az otthonban a nők vannak többségben, kétszer annyian, mint a férfiak. A legidősebb 92 esztendős, a legfiatalabb pedig 56 éves, aki sajnos ágyban fekvő. Általában mind nyugdíjasok, illetve betegnyugdíjasok. Nálunk nincs látogatási program, a hozzátartozók bármikor jöhetnek, nincsenek titkaink, nincs rejtegetnivalónk. Gondozottjaink Brassó, Hargita és Kovászna megyeiek.
– A szomszéd épület tatarozása most zajlik. Mennyivel bővül ezáltal az otthon?
– Igen, a szomszéd épületet is bérbe vettük és felújítjuk. Kicseréltük az összes nyílászárót, és a mostani épületre is megrendeltük. Három- és négyágyas szobákat fogunk kialakítani, 35–40 személyt tudunk majd befogadni. Idővel mind a két épületet szeretnénk megvásárolni, és közéjük szép parkot is tervezünk. Szeretnénk, ha év végére már beköltözhetnének az első lakók.
– Kik támogatják törekvésében?
– Nagyon sok vállalkozó állt mellénk, segített, részletre ideadták az építőanyagot vagy felszerelést. Ugyancsak sokat segített a Wegener – Pro Sanitate Alapítvány is, akiktől legutóbb emelős ágyakat kaptunk ajándékba. Az indulás évében zöldséggel és burgonyával a Biofarm cég segített a legtöbbet. A támogatók között feltételenül meg kell említenem családom külföldön élő tagjait is, akik Londonból és New Yorkból kölcsönnel támogattak, támogatnak.
Kávézás a nappaliban
– Hogy telik egy nap az idősek otthonában?
– 8 órakor ébredeznek, van közöttük, akit tisztába kell tenni, lemosni. Ezzel kezdjük a napot. Sokuknak, akik nem ágybanfekvők, az öltözködésben is segítünk. Következik a reggeli, ami elhúzódik fél tizenegyig. Az ágybanfekvőket a gondozók etetik meg. A reggeli után visszamennek a szobákba és egyet pihennek, olvasnak, römiznek, kártyáznak, beszélgetnek vagy tévét néznek. Minden szobában van tévé. Olyan nap is akad, amikor segítenek diót törni vagy paszulyt pucolni. Minden pénteken jön az otthonba Volloncs Mária torjai pszichológus, aki nagyon érti a dolgát, őt igen szeretik az otthon lakói. Visszatérve a mindennapokra: 14 órakor szolgáljuk fel a háromfogásos ebédet, ami az otthon konyháján készül. Négy-fél ötig tart az ebédeltetés, majd visszamennek a szobákba, és mindenki azt csinál, amit éppen akar. A vacsorát 19 órakor szolgáljuk fel, közben minden evéskor megkapják a nekik járó gyógyszereket. Vacsora után a legtöbben ágyba bújnak. A vasárnapi program ugyanúgy zajlik, mint a hétköznapi. Mindenkinek megünnepeljük a születésnapját, olyankor tortát is sütünk. Az otthont rendszeresen látogatja Farkas Alajos, a kantai Szentháromság-templom segédlelkésze, és azt szeretnénk, ha a református egyház részéről is jönne lelkész, mivel reformátusaink is vannak. Sajnos, még mindig anyagi támogatókra van szükségünk annak érdekében, hogy a Zenóbia Idősek Otthona hosszú távon fennmaradhasson.
