Az előző törvényhozási ülésszakot elnézve, nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a kormányoldal folytatja a már bejáratott tankpolitikát, és lehetőleg mindent megtesznek, hogy a számukra elengedhetetlenül fontos jogszabályok – mindenekelőtt az igazságügyi törvénycsomag időszakosan az alkotmánybíróságon még megakasztott két csomagja és a büntetőjogi módosítások – végre révbe érjenek. Már csak azért is, mert ezek az éppen regnáló társaság több tagja számára igencsak hasznos, sőt, sürgősen hatályba léptetendő előírásokat tartalmaznak. A közigazgatási törvény átgondolása sem múlik majd el cirkusz nélkül, főképp, hogy az államfő által kifogásolt előírások nagy része az anyanyelvhasználatra vonatkozik, ami az ellenzék számára tálcán felkínált elsőrangú lehetőség a minősíthetetlen támadásokra.
Továbbá feltehetőleg hasonló buzgalommal foglalkozik majd a koalíció a fekete-tengeri gázlelőhelyek kitermelését lehetővé tevő offshore-törvény újbóli elfogadásával. A várhatóan alpári szintet is elérő vita itt sem marad majd el, a törvénytervezet ugyanis már a nyári elfogadását követően a „nem adjuk el az országunkat” mottó jellemezte nacionalista rohamot idézett elő, amit az ellenzék nagy eséllyel most is előránt a tarsolyból. Szintén izgalmasnak ígérkezik az új nyugdíjtörvény, amelyet a koalíció az eddigi nyilatkozatok alapján nagyon szeretne átgyömöszölni a parlamenten, és amely kapcsán már a közvitára bocsátás pillanatában többen is megkongatták a vészharangot, hogy álomszerű elképzeléseket tartalmaz. Nagy valószínűséggel a legkevesebb összeakaszkodást az az alkotmánymódosító törvényjavaslat hozza majd, amely egy férfi és egy nő házasságaként határozná meg a család fogalmát, mivel nagyjából a teljes politikai osztály (a Mentsétek meg Romániát Szövetséget leszámítva) szegről-végről azonos állásponton van e kérdésben.
Afelől tehát nem lehetnek kétségeink, hogy viharos hetek, hónapok elé nézünk – amelyeknek viszont messze több lesz a füstje, mint a lángja –, hiszen az is borítékolható, hogy a Liviu Dragnea vezette társaság az említett jogszabályok többségét gond nélkül átviszi a törvényhozáson, az ellenzéknek és az államfőnek pedig a hangzatos nyilatkozatokon, időhúzó taktikákon (lásd alkotmánybírósági óvások) kívül más fegyvere nem igazán van, és még ezek a lehetőségeik is egyre fogynak. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy e folytatódó háborús állapotban az RMDSZ mit tud majd megvalósítani azokból a törvényhozási prioritásokból, amelyeket hétfőn egy viszonylag szűkszavú közleményben összegzett, és amelyek között több olyan is van – a közigazgatási kódex és a kapcsolódó nyelvi jogok, a vadászati törvény módosítása, a román nyelv oktatása stb. –, amelyek nem nevezhetőek újdonságoknak, de eddig sem koronázta siker az ilyen irányú szövetségi próbálkozásokat.