A legtöbb könnygáz Vojkuj Róbertet és alig másfél éves kisfiát érte, akik a várt mulatság helyett a megyei kórház sürgősségi osztályán kötöttek ki. A fiatal édesapa így mesélte el a rossz emlékű estét:

– A tűzijáték után valamennyien – mintegy száz személy, helybeliek, a testvértelepülés küldöttsége, kilyéniek és szórakozásra vágyó sepsiszentgyörgyiek, köztük mi is – kint voltunk a művelődési ház előtti téren, ahol szabadtéri színpad és sörsátrak szolgálták a rendezvényt. A hangulat nagyon jó volt mindaddig, amíg ketten össze nem szólalkoztak. Verekedés nem volt, de egyikük meglökte a másikat, mire közéjük álltam, mert nem szerettem volna, ha tettlegességig fajulnak a dolgok. Időm sem volt bármit is tenni, mert a csendőrök odafutottak, és se szó, se beszéd, felszólítás vagy valami, egyből elkezdték a spray-t nyomni. Másfél méterre tőlünk gyermekek és nők is voltak, de a tömeg majdnem háromnegyedét érte a könnygáz, és a szél fordultával még a csendőrök is kaptak belőle – mutatja a másvalaki által készített felvételt a mobiltelefonján, amelyen valóban úgy látszik, hogy az egyenruhások is törlik a szemüket. –

Négy csendőr volt ott, egyik sem viselt semmi azonosító jelt, kitűzőt, számot vagy a nevét, és akkor sem mondták meg a nevüket vagy a rangjukat, amikor az emberek kérdezték. Aztán beültek a kocsijukba és elmentek, anélkül, hogy bárkit is elvigyenek.

A hangulatot azonban tönkretették, a jelenlevők túlnyomó része távozott. Mi is hazajöttünk Sepsiszentgyörgyre, de fél óra múlva mentőt kellett hívnunk: könnyezett és csípett a szemünk, nekem a nyelvem is kisebesedett, emiatt valami méregtelenítő gépre tettek a kórházban. A kisfiamat is bevitték a sürgősségre, mert ahogy hazaértünk, és elkezdtük lemosni az arcát, még jobban ordított... Hát így jártunk. A jó buli reményében mentünk ki – hátravolt még egy koncert –, de ebből nem lett semmi, a csendőrök rövidre zárták a mulatságot... A sürgősségről szóltak a rendőrségnek, de én is elindultam panaszt tenni, ám ez sem egyszerű: vasárnap azt mondták, menjek hétfőn, hétfőn pedig azt, hogy menjek Brassóba, mert onnan jött ki ez a csapat. Hát most már egyre több kérdésem van: miért kell más megyéből jönniük, amikor itt is van csendőrség, ki adott nekik parancsot a könnygáz bevetésére, miért nem vitték el ehelyett a két verekedőt, s esetleg engem tanúnak? Szerintem és mások szerint is túlkapás történt. Nem hiszem, hogy a törvény megengedi, hogy a tömegbe csak úgy benyomják a könnygázt – a feleségem is kapott, egy kislányra is emlékszem, idősebb személyekre is –, és bánt, hogy lassan oda jutunk, hogy a csendőröktől jobban kell félnünk, mint a törvényszegőktől.

Nem arra esküdtek fel, hogy ártatlan embereket gá­zosítsanak el, hanem arra, hogy védjék őket.

Az elhangzottakról szerettük volna a csendőrség álláspontját is kikérni, de nem jártunk sikerrel. A sepsiszentgyörgyi szóvivő Brassóba utasított, a megadott telefonszámon azonban többszöri próbálkozás után sem válaszoltak. A Székelyhon portál megkeresésére azonban Adrian Stoian ezredes, a Brassó megyei Burebista-csendőralakulat sajtószóvivője azt nyilatkozta, hogy a Brassó megyei csendőrség mozgóalakulata biztosította a rendet a falunapon, és akkor vették elő a könnygázt, amikor az emberek ellenük fordultak. Elmondása szerint előbb két személy szólalkozott össze, aztán heten-nyolcan is csatlakoztak hozzájuk. A csendőrök próbálták szétválasztani őket, ám ekkor őket fenyegették meg. A spray, amelyet használtak, kis hatósugarú, de előfordulhat, hogy a szél távolabbra is elvitte a gázt, ám már olyan alacsony koncentrációban, hogy senkinek nem eshetett baja – szögezte le a szóvivő. Andrei Stoian úgy látta: 200–300 személy vett részt a rendezvényen, előre nem értették, mi történt, és felháborodtak a könnygáz miatt, ám a szervezők és a falufelelős segítségével sikerült lecsillapítani a kedélyeket.
A megyei kórház sürgősségi osztályáról megtudtuk, hogy szeptember 2-án két beteget kezeltek a könnygáz által okozott panaszokkal.