Lehetséges, hogy a vegetáriánusok akarnak megóvni minket a húsevéstől, és kezdetben kitalálták a kergemarha-kórt, hogy lemondjunk a marhabélszínről? Aztán jöttek a madárinfluenzával, ezért egy darabig nem mertünk csirkepaprikást sem enni. De azt is lehet gyanítani, hogy most a marha- és a tyúkfarmok tulajdonosai bosszúból terjesztik a sertéspestist, mert a sonka, kolbász és más finomságok fogyasztásáról akarnak le- és saját termékeikre visszaszoktatni. Nem marad más, mint azzal vigasztalnunk magunkat, hogy jól halad a szintetikus műhús előállításának fejlesztése, és nemsokára ízletes, „forradalmian új generációját” dobják piacra. A végén az állatkertekben fogják mutogatni a házi sertést a gyerekeknek, akik azt hiszik majd, hogy miként a tejet a pléhtehén adja, úgy a drága disznóhús a szupermarketek polcain terem. (Nemsokára majd aranyáron mérik.)
A mostani katasztrófával kapcsolatban mindenféle más álteóriák is közszájon forognak,  amelyeket könnyű elhinni. Olyanok például, hogy ezt a vírust mesterségesen tenyésztették ki, és hogy van ellenszéruma, amivel meg lehetne akadályozni a járványbetegség terjedését. Azt még nem mondták, hogy az iszlám bevándorlók hozták be, pedig az is lehetséges, mert köztudomásúlag Allah követői nem eszik a finom disznóhusikát.
Az valóban elgondolkoztató, hogy milyen hatalmas kárt okoz a sertéstenyésztésben és az élelmiszeriparban ez a pestisvírus, és mégsem sikerül kifejleszteni egy védőoltást ellene.
A mezőgazdasági miniszter azzal vigasztal, hogy a járványt megakadályozandó, eddig 140 000 sertést sikerült elpusztítani. És azt is tudomásunkra hozta, hogy a betegség 16 országban tarolt már, és Portugália 13, Spanyolország 30 év után szabadult meg tőle, de Szardínia még negyvenegy év után sem. Így van remény nálunk is, hogy az egyesülés kétszáz éves évfordulójának tiszteletére megszüntetjük. Miként Daea úr is jelezte: bár védekeztünk ellene, „mégis megjelent és nem útlevéllel, hogy ellenőrizni lehessen”. Ha már illegális bevándorlóként jött, várhatott volna legalább a tél elejéig, de így, mint a Sertéshús-termelők Országos Szövetségének elnöke, Ioan Ladosi mondta: „karácsonykor nem lesz román disznó asztalunkon”.
Az Európai Bizottság figyelmeztetése ellenére csökkentettük az állategészségügyi ellenőrzéseket, ezzel sikeresen megspóroltunk több mint hatmillió eurót. Sajnos, a kár akár egymilliárd euró is lehet.
Az emberek tartanak attól, hogy az elkobzott állataikért megígért pénzt nem kapják meg, mert már szokva vannak az ígéretek be nem tartásához. Ezért aztán, ha valaki látja, hogy disznója szomorkodik, nem kondor a farka, az éjszaka leple alatt levágja, és mivel annak alkatrészei az emberi egészségre nem károsak, amit bír, megeszi, amit tud, lefagyaszt, aztán a többit – dögöljön meg a szomszéd disznaja elv alapján – ellenségeinek úgymond békülési szándékkal, kóstolóként elküldi. Így annak állatai is megbetegszenek, és aztán az a maga során hasonlóképpen cselekszik, így rövid idő alatt sikerül elterjeszteni a betegséget az egész országban. Mindenki vigyázzon, mert az ilyenkor neki küldött disznóság mérgezett alma lehet! A vírus a pajtákban vagy azok környékén és a húskészítményekben is heteken keresztül életben marad. De fagyasztással életképességét akár évekig is meg lehet hosszabbítani. Nálunk kimondottan hatásos volt, mikor az elhullott állatokat a Dunába dobták, ezzel aztán ügyesen megfertőzték a folyam menti megyéket is.
A disznópestisről szóló viták hatékonyan fertőzik a politikai életet, és a politikusok most már ennek segítségével is próbálják mészárolni egymást.