Demeter Virág Katalin
Tudja-e, édeském, én olyan éhes vagyok, hogy elaludni sem tudnék most – messziről érkező, átutazó vendég szól imígy, félig-meddig viccelődve egy fiatal pincérlányhoz. Sokat utaztak, jól elfáradtak, s bizony meg is éheztek, ezért álltak meg éppen itt, Sepsiszentgyörgyön, hogy elfogyasszanak egy jó adag finom csülköt.
Pincérlányunk válasza azonban, mint olaj a tűzre, alaposan felkorbácsolta a korgó gyomrok okozta elégedetlenséget. Mi az, hogy itt nincs csülök? Hát akkor mit lehet enni? Egy flekkent gyorsan, valami ilyesmit... – rendel ismét sebtében az éhes vendégsereg szószólója, de újabb kívánságukra sem kapnak biztató választ. Hát akkor kedveském, mit lehet itt enni? – kérdezik méltatlankodva a vendégek, miközben végre kézbe veszik az étlapot. Mazsolázzák a kínálatot, a hölgy pedig ajánlgat az amúgy igényes és változatos felhozatalból, ám úgy tűnik, sikertelenül – csak egyvalaki szúrja ki lehetőségként a gulyáslevest a menüből. Az átutazók végül úgy döntenek, inkább legurítanak egy-egy sört, majd faggatni kezdik a lányt: hová mehetnének a közelbe, olyan helyre, ahol flekkent, esetleg csülköt fogyaszthatnak...
A jelenet sajátossága, hogy az egyik legjobb konyhával rendelkező sepsiszentgyörgyi vendéglő teraszán játszódott le, ahol – úgy vélem – a város talán legrátermettebb séfje válogatta, állította össze az étlap kínálatát. Bár náluk nem a szalmakrumpli, flekken és/vagy miccs a listavezető – sőt, nincs is a kínálatukban –, a választék igen széles, s minden bizonnyal, ki-ki megtalálja a kedvére való fogást...
Igaz, ehhez a vendég kíváncsisága, nyitottsága elengedhetetlen, nemkülönben a pincér felkészültsége, talpraesettsége is. Mert nagyon úgy tűnt, a betérők nem értették bizonyos étkek „hivatalos”, a gasztronómiában ismert megnevezéseit, ő viszont megtehette volna, hogy elmagyarázza, melyik fogás miből és hogyan készül... Megeshet ugyanis, hogy a korgó székely gyomornak a „steak” vajmi keveset mond – a marhasült viszont annál többet, főként, ha hozzá illő körettel, salátával tálalják. Ezt azonban a pincér dolga ügyesen ismertetni, felkelteni a vendég kíváncsiságát.
Egy kis gasztrokultúra senkinek sem árthat meg, így érdemes lenne fontolóra venni és bizonyos étkek rövid leírását az étlapon is feltüntetni, s ha a kiszolgálók is magabiztosabbak, talán következő alkalommal nem szalasztják el a kuncsaftot. Jó vagy rossz hírét ő viszi ugyanis a vendéglőnek – s most kifejezetten jó konyháról maradtak le.
