Megható az iskolakezdés. Talán nincs olyan család, amelyet valamilyen szinten ne érintene. Sok-sok virág, sok vidám gyerek, a találkozás öröme, az ölelések... kedvesség hatja át az embereket.
Ugyanakkor sok kérdés felmerül: Milyen lesz az idei tanév? Hány meg hány új rendelkezés jelenik meg? Lesz-e kenyérre, táskára való pénz minden családban (vagy elisszák, elcigarettázzák a kedves szülők...) Mennyi családi agresszió éri az ártatlan gyermekeket?
Lesz-e, aki elsősegélyt nyújtson az iskolákban, óvodákban, napközi otthonokban?
Nagyon szomorú, hogy nem minden iskolának van orvosa, sőt, a napközikért, bölcsődékért nem is felel orvos. Pedig a gyermekbetegségeket már kicsi korban ki lehet szűrni. A közösségekben hemzseg a streptococcus, a helikobacter pylori és a férgek. Így mire számíthatunk felnőtt korban?
Mennyire figyelnek a szülők egymásra? Mennyire agresszív a magatartásuk? Sokszor meglep, hogy a mai szülők alaptársalgása az üvöltés. Mennyire vannak tisztában azzal, hogy nem szabadna gyermekeik kezébe folyamatosan telefonnak, tabletnek lennie? Tudják, hogy megteremtik az agydaganatra, a hallás-, látáskárosodásra és infarktusra való hajlamot?
Nagyon sok a felszínes dolog. Örömmel tölt el, mikor kedves, szerető légkörben felnövő gyermekkel találkozom – a gyermek otthonról indul el. A szülő a minta... Ha a szülő válaszol az Úr hívó szavára, akkor a gyermek is válaszolni fog.
Dr. Gáll Anna
