Siralmas állapotba került a valamikor szebb időket látott kultúrpalota, a Sepsiszentgyörgy főtere felett álló, elhagyatott épület napról napra romlik, s úgy fest, senki sem figyel rá. Hatalmas ablakai betörve, összefirkálva, mocskosan merednek a világra, ahol belátni rajtuk, ott is a nemtörődömség nyomai köszönnek vissza: szerteszét heverő iratok a padlón, könyvek, néhai egyetemi hallgatók dokumentumai.
A bejárati ajtókból is hiányzik az üveg, s szörnyű, lehangoló látvány tárul a bepillantók szeme elé: rengeteg szemét, szanaszét a padlón sörös és üdítős dobozok, csomagolóanyag, fagyis pálcika, szivarcsikk, pillepalack... úgy fest az egész hely, mint a szeméttelep.
Érthetetlen a rongálás, a rengeteg hulladék, hiszen az épület előtti téren számtalan kuka található, s érthetetlen az is, miért nem hagyják megmenteni a végső enyészettől – az önkormányzat már legalább nyolc éve törekszik arra, hogy a szakszervezeti tömböktől megszerezze az ingatlant, de eredménytelenül. Miért hát a szakszervezetek ellenállása, ha amúgy sem kezdenek semmit a lassan szemétlerakóhoz hasonló épülettel? (dvk)
