„Értékteremtő” tárlat nyílt tegnap délután a megyeszékhelyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK). A Művészek Atyhai Társasága első alkalommal mutatkozik be Erdélyben, a kiállító művészek székelyföldiek, összefogja őket a sóvidéki Atyha falucska Kakasülő Galériája, melyet Vinczeffy László sepsiszentgyörgyi képzőművész álmodott és teremtett meg.
Az EMŰK vezetője, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész köszöntőjében megjegyezte, a Művészek Atyhai Társaságáról anekdotákat és szép élményeket tudna mesélni, ám elegendő, ha azt mondja, „művészet és emberség”.
Ismertette az alkotóközösséggé tömörült nyolc kiállítót – Berze Imre, Bocskay Vince, Kuti Botond, Kuti Dénes, Sánta Csaba, Vargha Mihály, Vinczeffy László, illetve a tavaly elhunyt Siklódi Zsolt –, és megjegyezte, Vinczeffy László megmutatta, hogy lehet megteremteni a művészet otthonát egy eldugott kis faluban. Vargha Fruzsina művészettörténész egy Kis-Küküllő menti népdalrészletet idézve kezdte megnyitóbeszédét, mondván, a nyolc művész szívügyévé vált közösségük megszervezése, illetve a sóvidéki terület, az elnéptelenedő falu. Azt is megmutatták, nem tragédia, ha különböző korosztályok együtt dolgoznak, együtt mulatnak, így munkáikon kohézió, közös lüktetés fedezhető fel. A bemutatott tárlat „patinás paletta”, igazolja, hogy megszületett valami új, megszületett valami más.
A kiállítás katalógusában írt értékelőjében Vargha Fruzsina arra is emlékeztetett, Kós Károly a transzilvanizmus programjában célként tűzte ki „az elszakadt, leszakadt rétegek és régiók kulturális, spirituális és közösségi felemelkedését, újjászerveződését”, s e program mai képviselője a Művészek Atyhai Társasága, „hiszen a cél ugyanaz: a külvilágtól elszakadt falucska életének felpezsdítése, megmutatása, térképre helyezése”.
Bocskai Vince „rendhagyó történetet” mesélt az ötvenes évek második feléből, Alsósófalváról, ahol Kusztos Endre festőművész megörökítette a szomszédban folyamatosan fuvolán gyakorló, igen tehetséges öt-hatodikos kisfiút, s elhozta e képet, és a tegnapi megnyitón közreműködő, Budapestről érkezett Páll Dénes fuvolaművésznek ajándékozta. Utóbbi nem tudta, hogy annak idején Kusztos lefestette őt, de arra emlékezett, hogy mindig azt kérte tőle, játsszon neki Csajkovszkij műveiből. Végül Vinczeffy mondott köszönetet a kiállítás megszervezéséért az EMŰK-nek, kiemelve, ez az első nagy bemutatkozásuk Erdélyben, s következik majd egy marosvásárhelyi tárlat is. Azt is megjegyezte, Vargha Fruzsinát „bedobtuk a mély vízbe, és egészen jól átúszta”.
