Regionális hatalom lehetne Románia. Kelet és nyugat, észak és dél között, Európa végén fontos szerepet tölthetne be a világban, közvetítő és összekötő feladatokat láthatna el, és nem csupán közvetlen szomszédai, hanem a tágabb környezete számára is.
Hasznos lenne a nyugati civilizációk és a putyini Oroszország, illetve a tőlünk már csak ugrásnyira levő muszlim államok közötti kapcsolatépítésben, és ez jót tenne a gazdaságának is, élénkítené, erősítené a pénz áramlását, ami az infrastruktúra fejlődését és az emberek jobb megélhetését hozná maga után.
Ez lehet az első következtetése a Három Tenger Kezdeményezés kétnapos bukaresti csúcstalálkozójának. Miközben a fő kormánypárt a vezetői által okozott belső válságával és a saját teljesíthetetlen programja miatt keletkezett pénzhiánnyal küzd, 12 kelet-európai állam- és kormányfő a kíséretükben levő üzletemberekkel, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok biztatása mellett végre olyan ügyekről tárgyalt, amelyek mindenki számára fontosak: az energiaellátás biztonságáról, a „szabad, méltányos és kölcsönösen előnyös” kereskedelmi viszonyok megteremtéséről és a digitalizációról, azaz építkezésről, korszerűsítésről és együttműködésről. Az igény megvan rá, az érdeklődés óriási, és a gondok is hasonlóak, hiszen az érintettek egyaránt országaik elmaradottságát akarják csökkenteni, abban a reményben, hogy így sikerül legalább lefékezni a kiürülésüket, az Európai Unió előrejelzései szerint ugyanis a következő évtizedekben a térség munkaképes lakossága nagyrészt elvándorol.
A szép elvek és közös célok megfogalmazása azonban nem elég. A megvalósítás pedig a kormányok dolga, és emiatt nem tud Románia előre lépni. Korrupciógyanúba keveredett politikusainkkal senki nem kíván együttműködni, akinek a demokráciáról és a jogállamról komolyabb nézetei vannak. A román szociáldemokratákat már kétszeresen elítélt elnökük, az igazságszolgáltatás kilúgozása és a hibát hibára halmozó kormányzás miatt ki akarják zárni politikai családjukból az Európai Parlamentben, és úgy általában igen tartózkodnak tőlük. Ennek számtalan jelét látni, a legutóbbi az, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke nem hivatalában kereste fel Viorica Dăncilă miniszterelnököt, hanem futtában, a reptéren beszélgetett vele – egy újabb kínos leégés után, hiszen bábkormányfőnk képes volt lekésni az előre megegyezett találkozót, ami felér egy sértéssel, különösen ha egy rossz teljesítményű közméltóságtól jön, aki ráadásul házigazda is...
Románia három tenger között, az egyiknek a partján fekszik, de valójában egy olyan sziget, amelyet belső tengerek fenyegetnek elnyeléssel: a korrupció, a hozzá nem értés, a felelőtlenség vizein evezünk, és a szilárd part nem közeledni, hanem távolodni látszik.