Az 1980-as évek Romániájában folyó féktelen terrorról kellő hitellel és alapossággal való tudósítás céljával 1983. május 20-án létrejött Erdélyi Magyar Hírügynökség (Hungarian Press of Transylvania), az erdélyi magyarság nemhivatalos hírirodája négy, dátumhoz kötött jelentését közöljük mai História rovatunkban. A jelentések elérhetők a Transindex Adatbank rovatában.
A román hatóságok Lăncrănjan magyarellenes könyve melletti állásfoglalásra szeretnék kényszeríteni az erdélyi magyar sajtót
Augusztus hó folyamán, egy szigorúan bizalmasnak minősített pártaktíva gyűlésen (amelyen több magyar újságíró is részt vett), bírálat formájában elhangzott az az észrevétel, hogy miért nem foglalt az erdélyi magyar sajtó állást Lăncrănjan: Cuvînt despre Transilvania (Gondolatok Erdélyről) című könyve mellett. Olyan híreket kaptunk, hogy a gyűlésen több magyar újságíró felháborodással utasította vissza ezt a bírálatot, s egyben azt a felszólítást, hogy lapjukban foglalkozzanak e munkával. Álláspontjuk alátámasztására Ceaușescu pártfőtitkár véleményét idézték, aki állítólag – bár jónak és helyesnek, de a magyar pártvezetés kritikája miatt – nem elég taktikusnak ítélte Lăncrănjan könyvét. Ceaușescu elnök véleményét idézve, úgy hírlik, néhány újságíró alkalmat látott arra, hogy felhívja a figyelmet Lăncrănjan könyvének alapvető veszélyességére, arra, hogy fajelméleti alapon a romániai magyarság megsemmisítésére bujtogatja a románságot.
Itt jegyezzük meg, hogy az említett könyvre – szerzője nyilatkozatait leszámítva – még a román sajtó is csak röviden, bár a kritikai hangot kerülve reagált.
A hatóságok nyilvánvalóan szeretnék épp egy erdélyi magyar fórum vagy személy közreműködését kikényszeríteni annak demonstrálására, hogy Románia kisebbségei Lăncrănjan megítélésében is a párt mögött állnak. (1983/8. számú jelentés, 1983. szeptember 17.)
Romániában ismét megszüntettek egy magyar iskolát
Marosvásárhelyen megszüntették az 5-ös számú ipari líceumot, amely azon kevés iskolák egyike volt, amelyekben kizárólag magyar nyelven oktatnak. Már több éve nem engedélyezték az iskola igazgatóságának újabb osztályok indítását, annak ellenére, hogy a meghirdetett felvételiken többszörös volt a túljelentkezés. (1984/52. számú jelentés, 1984. szeptember 18.)
Visky Árpádot nem alkalmazhatják az erdélyi magyar színházak
Amint arról 1984/49. számú híranyagunkban beszámoltunk, Visky Árpád színművészt a román hatóságok amnesztiával szabadon bocsátották.
Most érkezett jelentés szerint a szabadlábra helyező végzés egy olyan kitételt is tartalmaz, miszerint Visky nem léphet fel romániai színpadokon, színházak és művelődési intézetek nem alkalmazhatják. A dokumentum ugyanakkor kötelező érvényű ajánlást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a neves színművész mint segédmunkás helyezkedjék el. (1984/53- számú jelentés, 1984. szeptember 19.)
A mezőgazdaság militarizálása Romániában
Egybehangzó beszámolók szerint rendkívül rossznak ígérkezik az idén a burgonya- és kukoricatermés egész Romániában. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az elmúlt esztendők éhínségei során a lakosságot burgonyával azért többnyire még el tudták látni.
Jelenleg Erdély északi megyéiben a burgonyát már adagolják: személyenként öt, egyes helyeken legfeljebb tíz kilogrammot lehet vásárolni, természetesen hosszas sorban állás után. Szatmárnémetiben egy múlt heti burgonyaosztás alkalmával a tolongásban az egyik elárusítónő életét vesztette.
A kukoricahiányt elsősorban az állattenyésztés sínyli meg. Tavaly még 70 lej volt az élősúlyú sertés kilogrammonkénti ára. Ma már csak 40 lej.
A betakarításnál a hátóságok a korábbi évek gyakorlatát alkalmazzák. Tehát többnyire diákokkal és ipari munkásokkal lehet találkozni a földeken; néhol katonákkal. A rendőrség és más, a bel- és hadügyminisztériumnak alárendelt paramilitáris szervezet egységei éjszakánként őrséget állnak a szántóföldeken, hogy senki se vihessen el semmit a learatott – és tulajdonjogilag egyébként egyes szövetkezetekhez tartozó – terményekből. Rendőröket és katonákat persze nem csak éjszaka lehet látni, ők felügyelnek ugyanis az aratás minden mozzanatára. A kombájnvezetők mellé éppúgy kirendelték őket, mint a cséplőgépekhez. Illetve – szintén immáron hagyományszerűen – katonai teherautók szállítják ki Erdélyből a termést.
A bukaresti kormány tehát az ipar 1985-ös militarizálása után most már a mezőgazdaságot is militarizálja. (1987/105. sz. jelentés, 1987. szeptember 20.)
Szerkesztette: Szekeres Attila
