A Szovjetunió elfoglalta, Japán visszaköveteli

A Kuril-szigetek 56 kisebb-nagyobb szigete több mint 1300 km hosszan elnyúlva köti össze a japán Hokkaidót az orosz Kamcsatka félszigettel. A két ország közötti vita onnan ered, hogy a II. világháború végén a Szovjetunió elfoglalta és annektálta a négy legdélibb szigetet, ami addig Japánhoz tartozott. Tokió ezt jogtalannak tartja, és a japán terminológiában Északi Területeknek nevezett négy szigetet visszaköveteli magának.

A többek között halászati és katonai szempontból is fontos szigetvita miatt a Szovjetunió és Japán nem volt hajlandó aláírni egymással a II. világháború végét jelentő békeegyezményt, habár ennek hiánya nem jelenti azt, hogy jogilag hadiállapot lenne a két ország között. 1956 októberében ugyanis elfogadtak egy közös nyilatkozatot a hadiállapot megszüntetéséről, és abban is már akkor megállapodtak, hogy dolgozni fognak a békekötésen. Diplomáciai kapcsolat jött létre a két ország között, kölcsönösen nagykövetségeket nyitva. A Szovjetunió azt is vállalta, hogy a négy szigetből kettőt visszaad Japánnak, ez azonban azóta sem történt meg.

Az azóta eltelt évtizedekben a felek legtöbbször a tárgyalóasztal fontosságát hangsúlyozták, 2000-ben Borisz Jelcin távozása és Vlagyimir Putyin elnökké válása idején is nagy reményű tárgyalások voltak, amelyekben a területek átadása sem tűnt kizártnak. Nem volt annyira jellemző az ügyben a heves diplomáciai vita, de voltak azért fellángolások. 2008-ban egy japán tankönyvben Tokiónak adták a szigeteket – ez a térképeken nem szokatlan Japánban –, két évvel korábban pedig az orosz parti őrség rálőtt egy határokon áttévedt halászhajóra. 2010-ben azért lett feszültebb a helyzet, mert Dmitrij Medve­gyev akkori orosz elnök felkereste a területet, ilyen szintű vizitre a Szovjetunió idején sem volt példa. Medvegyev két évvel később miniszterelnökként is járt a Kuril-szigeteken.

Oroszország több lépcsőben is hangsúlyozta a jelenlétét a szigeteken, többek között telepeket létesített, és katonai bázisok is megjelentek.

2016 novemberében hadihajó-elhárító rakétákat telepítettek a szigetek egy részére, és tenger alatti kábelek miatt is dühöngtek már Japánban. A kormányok hivatalos álláspontja mellett sok japán személyesen is tiltakozott, például azzal, hogy hivatalos lakcímeként a vitatott szigeteket jelentette be.

A konfliktusban azonban történtek kisebb előrelépések is: Moszkva a területeket vízummentes övezetté tette a japán állampolgároknak (1992 és 2011 között összesen 18 425 japán kereste fel a szigeteket), a szigetek körüli vizeken pedig halászati engedményeket is biztosított Japánnak.

A szuverenitás kérdésében azonban mindkét oldal elég messze van a megállapodástól, és beállt a patthelyzet. Japán továbbra is azt akarja, hogy végül mind a négy szigetet vissza­kaphassa, Oroszország pedig egy centit sem akar ebben engedni, szerinte a szigetek törvényes módon, a nemzetközi szerződésekkel összhangban kerültek a Szovjetunióhoz.

Messze még a megoldás

Putyin és Abe esetében is szavak szintjén látszik a szándék, hogy ne élezzék tovább a konfliktust. Az orosz elnök soha nem vetette el kategorikusan a megállapodást, legtöbbször inkább azzal érvelt, hogy van esély egy majdani megegyezésre, de ennek elérése időbe telik. Oroszországnak viszont valójában az sem gond, ha csak az időhúzás megy, és nem változik lényegesen a helyzet, hiszen a szigeteket most ők ellenőrzik.

A konfliktusban ezért alapvetően Japán akar változást elérni a mostani helyzethez képest, és az ügy az egymást váltó japán miniszterelnököknek mindig a prioritások közé tartozott. Abe viszont különösen eltökélt abban, hogy az Észak-Korea által még évtizedekkel ezelőtt elrabolt japán állampolgárok elengedésének kiharcolása mellett a Kuril-szigetek miatti konfliktust is valahogy előremozdítsa.

A múlt heti gazdasági fórumon Abe azt mondta, ezúttal elfogadtak egy menetrendet is, hogy miként lehetne megvalósítani az együttműködéseket, amelyekről korábban állapodtak meg. Japán célja az AP szerint egyértelműen az, hogy általában véve gazdasági együttműködéseken keresztül próbáljon közelebb jutni a szigetvita megoldásához is. Erre Oroszország is nyitott, hiszen a maga részéről szívesen látná a japán befektetéseket az erőforrásokban gazdag, de fejletlen távol-keleti régióban. Moszkvának emellett általában véve is érdeke, hogy javítson kapcsolatain Japánnal, miután az európai és amerikai befektetések a Krím és Kelet-Ukrajna körüli konfliktus és a szankciók bevezetése óta meredeken visszaestek. Ennek is szólhat a folyamatos lebegtetés a szigetek ügyében.

Putyin új nyilatkozata sem jelenti, hogy alapjaiban változott volna meg a helyzet, de az orosz elnök azért új lapot húzott elő a korábbiakhoz képest.

„Hetven éve próbáljuk megoldani a területi vitát. 70 éve tartunk egyeztetéseket. Zárjuk le békeegyezménnyel, év végéig, előfeltételek nélkül” – mondta a Deutsche Welle szerint a múlt heti gazdasági fórumon.

A japánok jelezték, nem változott az az álláspont, mely szerint csak azután írnak alá békeegyezményt, hogy megoldódott a négy északi sziget ügye. Georgij Kunadze volt orosz külügyminiszter-helyettes az AFP-nek azt mondta, hogy önmagában Putyin mostani nyilatkozata sem hoz gyökeres változást  az ügyben. Az orosz nacionalizmus nem nagyon engedné, hogy ilyen fontos területeket csupán gazdasági ellentételezésért átadjanak.

Ráadásul Japánnak továbbra is szankciói vannak érvényben Oroszország ellen Ukrajna miatt, és azzal is felbőszítette már Moszkvát, hogy amerikai légvédelmi rendszereket telepített Japán északi részén az észak-koreai fenyegetés miatt. Miközben pedig Japánnak azért is érdekében állna szorosabban együttműködni Oroszországgal, hogy lazítson a közel-keleti energiafüggőségén, több japán mamutcég is vonakodik befektetni az orosz távol-keleten.

Abénak azzal is lavíroznia kellett, hogyan tudna úgy együttműködni Putyinnal, hogy közben ne váltson ki kritikákat más G-7-es szövetségeseiből. A Foreing Policy szerint Tokiónak nincsenek olyan illúziói, hogy Oroszország stratégiai partnerré válhatna, ellenben egy további célja is lehet a szigeteken túl: hogy részben éket verjen Oroszország és Kína egyébként bonyolult kapcsolatrendszerébe, ami több területen is aggasztja Japánt.

(Az index.hu nyomán)