Tíz évvel ezelőtt, 2008. szeptember 15-én jelentett csődöt a Lehman Brothers, aminek következményeként viharos gyorsasággal süllyedt a nagy gazdasági világválság (1929–1933) óta nem látott pénzügyi és gazdasági krízisbe az egész világ.
A negyedik legnagyobb amerikai befektetési bankcsoportnak és egyben a világ vezető brókercégének összeomlása katasztrófa szélére sodorta a nemzetközi pénzügyi rendszert, pánik tört ki a Wall Streeten, hektikussá vált a tőzsdei kereskedés. A láncreakciót csak hatalmas amerikai állami pénzügyi támogatással lehetett megállítani. Számos brit bank is – például a Royal Bank of Scotland – csak adófizetői pénzekkel tudott talpon maradni. Az amerikai kongresszus stabilizációs csomagot fogadott el, egyebek között egy 700 milliárd dolláros mentőprogrammal, amellyel bajba került nagybankokat, pénzügyi szolgáltatókat és autóipari vállalatokat, köztük a Chrysler és a General Motors autógyárat is megsegítette.
A 25 ezer alkalmazottat foglalkoztató, több mint 150 éves Lehman Brothers 2008 szeptemberében már 691 milliárd dolláros adósságteher alatt roskadozott a „nem elsőrendű” (subprime) jelzáloghitel-piaci alapú származékos befektetési eszközök miatt. Pár hét alatt sorra kihátráltak mögüle a befektetési alapok, egyre többen dobták piacra a Lehman-részvényeket, a szektortársakkal kudarcba fulladtak a tárgyalások, és a kormány nem segített. Miután a Bear Stearns befektetési bank, valamint a Fannie Mae és a Freddie Mac, a két legnagyobb jelzálog-hitelező megmentésével kiürítették a kasszát, Henry Paulson akkori amerikai pénzügyminiszter és Ben Bernanke, a jegybank szerepét betöltő amerikai szövetségi tartalékbankrendszer (Federal Reserve) akkori elnöke makacsul kitartott azon álláspontja mellett, hogy egyetlen fillért sem ruháznak be a Lehmanba, mert annak talpra állítása a nagybankok feladata.
Az amerikai gazdaság történetében ez volt a legsúlyosabb vállalati csőd. A New York-i tőzsde irányadó indexe, a Dow Jones értéke 500 ponttal zuhant, ami a legnagyobb csökkenés volt a Világkereskedelmi Központ ikertornyait leromboló 2001. szeptember 11-i terrortámadás óta.
Meghökkent brókerek hónuk alatt a személyes tárgyaikat tartalmazó kartondobozokkal egymás után sorjáztak kifelé a bank Wall Street-i székházából villogó vakuk kereszttüzében.
A bank egyik londoni alkalmazottja arról beszélt, hogy nem tudtak semmiről, váratlan volt az összeomlás. Mások viszont, mint például Lawrence McDonald volt bróker a pénzintézet csődjéről 2009-ben megjelent A colossal Failure of Common Sens (A józan ész irtózatos bukása) című könyv társszerzője úgy vélte, hogy a Lehman vezetői jó ideje tudtak arról, hogy túlzott kockázatokat vállaltak a haszon rövid távú növelésének érdekében. A vállalatvezetés „250 kilométer/órás sebességgel rohant bele a nem elsőrendű amerikai jelzálog-követelések leghatalmasabb jéghegyébe” – mondta McDonald, azt állítva, hogy a legfelső vezetőket már 2005-ben figyelmeztették az ingatlanpiaci buborék kipukkanásának veszélyére.
A két malomkő között őrlődő hatóságokat egyszerre érték súlyos bírálatok amiatt, hogy feláldozta a Lehmant, másfelől viszont megmentett más bankokat, mint például az ugyancsak tisztán brókerprofilú, azaz csak önálló brókertevékenységre épülő banki modell alapján működő Goldman Sachsot.
Timothy Geithner, a Federal Reserve New York-i tagbankjának akkori vezetője egy nemrégen adott nyilatkozatában rámutatott: a Lehman Brothers nagyon gyenge volt a többi pénzintézethez képest, és azokban a vészterhes időkben nagyon nehéz lett volna találni bárkit, aki elég stabil lett volna ahhoz, hogy mentőövet dobjon neki. Mások viszont úgy vélik, hogy a Lehman a hatalmas politikai nyomás áldozata lett, mert a közvélemény nehezen emésztette meg, hogy a Wall Street óriásait az adófizetők pénzén mentették meg. (MTI)
.jpg)
