Köztudott, hogy a minőségi ellátáshoz sok pénz kell, de az is bebizonyosodott, hogy a kapkodás, a fejetlenség még többet emészt fel, és az sem válik a rendszer javára, ha a csúcstechnológiába fektetnek, de az alapellátást elhanyagolják. Ez történik a gyógyszerek háza táján is, ahol méregdrága készítményekre jut a büdzséből, de alapgyógyszerek hiányoznak, holott mindkettőre egyformán szükség van. Az egészségügyben (is) a kiszámíthatóság, az ellátás folytonossága legalább annyira fontos, mint az, hogy az új, megbízható termékek gyorsan a hazai piacra kerüljenek, ugyanolyan esélye legyen a betegnek hozzáférni az újdonságokhoz, mint egy-két határral nyugatabbra.

Utóbbi érdekében kívánja az egészségügyi tárca átszervezni az Országos Gyógyszerügynökséget, csakhogy máris baljós üzenete van annak, hogy a hatóság alkalmazottjainak megduplázásával kezdenék az akciót, ami gyanúsan azt sejteti: valakiknek, és nem akárkiknek állást kell biztosítani.

De nézzük az átszervezés jobbik oldalát. Ha arról van szó, hogy a bürokráciát csökkentik, és a jól bejáratott generikus gyógyszerek a törvény által előírt hatvan napon belül szabad utat kapnak – az engedélyt akkor is fel kell újítani, ha székházat változtat a forgalmazó cég –, akkor rendben van, ez mindenkinek megkönnyíti a dolgát, és a beteg is időben hozzájut a gyógyszerekhez. De ha növelik az ellenőrzés, engedélyeztetés idejét, akár életekbe is kerülhet. Szakemberek szerint különbséget kell tenni az említett készítmények és az innovatív termékek jóváhagyása között, utóbbiakat minden szempontból alaposan meg kell vizsgálni, de bevezetésükkel késlekedni ott sem szabad. Mindez a hatóság dolga, és azoké a döntéshozóké, akik egy tollvonással elvesznek vagy hozzáadnak valamit a rendszer szekeréhez.

Nézzük a jelenlegi állapotokat. Bemegy az egészségbiztosítást fizető polgár a patikába, megveszi azt, amit muszáj, fizet akkor is, ha kedvezményes receptje van, de az is előfordul, más gyógyszertárba kell mennie, mert a pirula, amit ő keres, éppen nincs. Nem ő az egyetlen, akinek hiányzik a gyógyszere, de kis utánajárással neki legalább esélye van, hogy végül sikerrel jár. Nem úgy a gyermekek, akiknél hol ez, hol az a védőoltás hiányzik, pedig az oltási törvény előírja, hogy biztosítani kell a kötelező vakcinákat.

Ha átszervezik a gyógyszerügynökséget, erre is oda kellene figyelni, hisz egész nemzedékek maradnak védőoltás nélkül, s ha később pótolják is, tudjuk, az emiatt keletkezett káoszban lesznek, akik kimaradnak. Ennek akár súlyos következményei is lehetnek, ezért nem mindegy, kik ülnek a bakon, és miről hogyan döntenek.