A parlagfű még nem virágzik, ha irtását nem szervezik meg, pollenje súlyos allergiás megbetegedéseket okozhat, az előfordulási helyétől akár 100 kilométerre is elviszi a szél, magva akár 30—40 évig is csíraképes, egyetlen tő 60 000 magot teremhet. Tájékoztatónk megfigyelése szerint Felső-Háromszéken is bőven találni az új jövevényből.

Magyarországon, ahol az erdélyi magyar lakosságnak fő hírforrásai találhatók, a parlagfűfertőzés olyan méretű, hogy irtásáért, az allergiás megbetegedések megelőzéséért kormányszinten tárcaközi bizottság is alakult, a gyomnövény pusztítását regionális munkaügyi központok irányítják, jellemző, hogy az eszközvásárlásra és munkaerő-toborzásra az idei program 400 millió forintot irányzott elő, s ez az összeg nem tartalmazza azt az értéket, amelyet ez esetben is a széles körű társadalmi összefogás képvisel, enélkül ugyanis teljességgel reménytelen a parlagfű visszaszorítása.

Ezeket az adatokat azért is közöljük, mert Gyomországgá vált a miénk, tessék csak megnézni az utak, vasutak mentét, amelyek az Észak-Amerikából származó, rendkívül agresszív gyomnövény terjedési útvonalai is, a gyom beszélő magyar neve is jelzi, hogy telephelye a meg nem művelt, parlagon hagyott föld, a mezőgazdasági parcellák, mezei utak műveletlen szegélye. Azért is riasztjuk az önkormányzatokat és általában a lakosságot, mert mérhetetlen közönyt tapasztalhatunk a környezetszennyezéssel és környezetkárosítással szemben, márpedig ez az első világháború után hozzánk behurcolt veszélyes gyom ebbe az irányba tolja környezetünket.

Ugyancsak figyelmeztető szándékkal jegyezzük meg, hogy zárt gyepes, füves területeken, legelőkön — ha a vaddisznók fel nem túrták — a parlagfű nem telepedik meg.

A parlagfű-allergia a nyálkahártyák és a szem megbetegedését váltja ki, lefolyása súlyos, és megelőzése ördögűzéssel — ,,én úgy sem kapom meg" — nem lehetséges.