Igazi családi és gyermekbarát eseménnyé nőtte ki magát a sepsiszentgyörgyi őszi vásár, melynek nyolcadik kiadását ismét a főtér fogadta be a hétvégén. Ezúttal jeles időpontban kezdődött a forgatag, a magyar nyelvterületen a gazdasági év fordulópontjának számító Mihály-napon: régen ekkor hajtották haza a Szent György-napkor legelőn lévő állatokat, ekkor léptek szolgálatba az új pásztorok, de bérfizető, pásztorfogadó napnak is tartották, s ekkor kezdődött a szüret is. A néphagyomány úgy tartja, Szent Mihály-napja után a fű akkor sem nő tovább, ha harapófogóval húznák, s aki ez után is szalmakalapban jár, attól nem érdemes tanácsot kérni – hangzott el a vásárnyitó köszöntőben.
A rendezvény sikerét jelzi, hogy a barátságtalan, borús idő ellenére szombat délelőtt már nagyon sok család látogatott ki a főtéri foglalkozásokra. A szalmabálák idén sem úszták meg a kicsik ostromát, a legtöbben itt hemperegtek, ugráltak és játszottak önfeledten, de a közeli sátraknál sem unatkoztak a különféle kézműves-tevékenységek házigazdái, érdeklődőből nem volt hiány sehol. A mézlovagrend térfelén sokan betértek egy kis mézkóstolóra, miközben a gyermekek Demeter Évával és az Ispiláng Egyesület asztalainál szorgoskodtak.
Gyermektáncáz Benkő Évával
Sokan a garasgyűjtés kedvéért kapcsolódtak be egy-egy tevékenységbe, babzsákot varrtak, kötelet fontak, másokat az egyszerű, mégis ötletes játékok vonzották. Ilyenekben bővelkedett a sepsiszentgyörgyi Caritas udvara, ahol garasokra váltható gombokkal díjazták a puliszkalisztes ecsetrajzokat és a mesélést, a régi kofferekben megelevenedő számtalan ügyességi játékok nyerteseit, a sütögetésre, liszttel való foglalkozásra csábító sarokban szorgoskodó fiúkat, lányokat. A vásári boltban képeslapra, mézre, könyvekre, pólókra váltották az agyagkorongokat, de egy ötperces taxizás is kifizethető volt egy garasért cserébe, s nem is akármilyen járműben utazhattak a jelentkezők: egy jól karbantartott, párnával bélelt, sárga talicskában.
Maga a vásár is legalább olyan színes és gazdag volt, mint a gyerektér, hiszen a hagyományos mézes pogácsa, a korábbi fesztiválon díjazott kürtőskalács és lángos mellett zöldséget, hagymakoszorút és hatalmas szemű paszulyt, friss hurkát, kolbászt és sonkát, sajtokat, lekvárokat és szörpöket, teákat, gyümölcs- és zöldséglevet egyaránt kínáltak. Kézművesek portékái közt lányoknak való pörgős szoknyát, legénykéknek zsinórozott mellényt, puha textil- és nemezelt játékokat is láttunk, de sokféle használati tárgy, népies ruházat, szőttesek, varrottasok, kötött-horgolt portékák, bőrművesek, vesszőfonók és fafaragók, fazekasok termékei sorakoztak a korzón. Könyvekből is gazdag volt a felhozatal, akárcsak a vásári csárdában, ahol az évszakhoz illően egyebek mellett töltött káposztát, szilvás gombócot, túrós puliszkát, sülteket, forralt bort egyaránt kínáltak a látogatóknak.
Zala megye ízeit az anyaországi térség képviselői hozták el a népszerű őszi vásárba, a standjuknál érdeklődő szentgyörgyieket kézműveslekvárokkal, fügeborral, friss gyümölcs- és zöldséglevekkel, pogácsával, tökmagolajos, kolbászos kaláccsal vendégelték meg. A közelükben felállított vásári színpadon pedig egész nap szólt a muzsika, különböző néptáncegyüttesek mellett Benkő Éva és a Folker biztatta, hívogatta táncba a gyermekeket, felnőtteket, s vendége volt a rendezvénynek a déli szláv népek és a Balkán zenei hagyományait újjáélesztő Babra zenekar is.
