A most lemond(at)ott minisztert a kezdetektől alkalmatlannak tartották, és szemére hányták azt is, hogy nem harcolt ki nagyobb összeget az oktatási tárcának, aztán a tankönyvekben hemzsegő hibák miatt vádolták, és senki nem siratta volna, ha eltűnik a közéletből, mint rossz tanuló az iskolából, feleltetés előtt. De aztán augusztusban gondolt egy merészet, és gyökeresen megreformálta a román nyelv oktatását, eldöntvén, hogy csakis egyetemet végzett román szakosok taníthatják a román nyelvet a kisebbségi elemi osztályokban. És ezek után pont most, legjobb akciója után, amit hazafiasnak is lehet mondani, kényszerítették lemondásra. Nos, hát ez már több a soknál! Ötletétől nem akart megválni, így talált egy nagyszerű indokot lemondására, mert amióta kinevezték, egyfolytában égett feneke alatt a bársonyszék, és levegőben lógott leváltása.

Mivel a többség mindig jobban tudja, mi a jó a kisebbségnek, amiről azoknak halvány fogalmuk sincs, természetes, hogy az érintettek közül senkit nem kérdezett meg. Tanévnyitáskor elment Hargita megyébe, és látta hatalmas horderejű döntésének igazolását. Mint utólag elmesélte, három V. és VI. osztályban is próbált párbeszédet kezdeményezni a tanulókkal, sikertelenül. Mikor távozásakor viszontlátást mondott, a tanulók nem válaszoltak, csak miután lefordították, hogy mit jelent, ismételték meg a köszönést. Ha még marad miniszternek, azt is megvalósíthatta volna, hogy a kisebbségi óvodákban az óvó nénik román szakot végzett középiskolai tanárok legyenek, vagy minden újszülött gyerek mellé állami pénzen egy felkészült román akadémikust alkalmazzanak nyelvtanárként. Mert saját tapasztalatból tudhatja, hogy ő is azért nyelvi fogyatékos, mert odahaza az első hét évben nem készítették fel megfelelő szaktanárok anyanyelve használatára.

Olvasom az egyetemi tanár, Mircea Morariu tollából – aki mellesleg a filológia doktora –, hogy mi is történt tulajdonképpen szegény volt miniszterünkkel. Elég volt, hogy az a Kelemen Hunor, aki az RMDSZ-t a Fidesz fiókszervezetévé alakította, s amely mindössze négy százalék támogatottsággal rendelkezik, miközben a magyarok országos részaránya sokkal nagyobb, csak úgy rászólt a pártelnök Dragneára, közvetítve Orbán Viktor elégedetlenségét (aminek semmi köze az oktatás minőségéhez). Hunor úr, a két vezér közti kapcsolattartó közölte legújabb, „elkényeztetett kisasszonyi szeszélyét”, és Dragnea máris haptákba vágta magát: Megértettem! Végrehajtjuk! Mármint a miniszter kivégzését.

Radu Banciu, aki szintén aggódik a magyar gyerekek oktatása miatt, a B1TV-n kijelentette, hogy azok a román állam pénzén tanulnak Románia területén, és egy árva szót sem fognak románul tanulni, mert a román nyelvet magyar tanítók magyarul fogják oktatni. Vagy a volt elnök, Băsescu, aki legalább egy mandátumát a magyaroknak köszönhette, és a székelyekhez járt gulyáslevesezni és vigyorogni, fungálása idején azt vallotta, hogy magyar gyerekeknek másképp kell oktatni a román nyelvet, mint a román anyanyelvűeknek, most ébredhetett rá, hogy tévedett. Szerinte elég volt, hogy az RMDSZ megfenyegesse a nemzetáruló Dragneát, és ő elrendelte a kormányfő Dăncilának a román nyelv oktatásáról hozott kormányhatározat visszavonását. Ezáltal eladta a román nyelvet, ami a nemzet kötőanyaga. „Eladni a román nyelvet a centenárium évében az határtalan aljasság” – tette közhírré.

Mindenki, akiben most felbuzgott egycseppnyi hazafiság, és aki eddig ócsárolta és tele szájjal gyalázta a tanügyminisztert, most fel van háborodva az ellene elkövetett merénylet miatt, és úgy néz ki, Popa úr mártírrá avanzsált, és még életében elkezdik szentté avatásának procedúráját.