A közösségi ház termét teljesen megtöltő idősebb nemzedék tagjait Tordai Ernő unitárius lelkész köszöntötte elsőként, majd örömét fejezte ki, hogy ilyen sok szépkorú van a faluban. Mint mondotta, jó látni, hogy időseink nem adják fel, a közösség hasznos tagjai akarnak maradni, családjuk és Isten útmutatása szerint a köz érdekében továbbra is készek tenni.

Tordai Melinda tiszteletes asszony is biztosította az összegyűlt „hetvenkedőket” és „nyolcvankodókat”, hogy tanácsaikra, élettapasztalatukra, jókedvűkre mily szükség van, majd Kisgyörgy Sándor polgármester méltatta a szűkebb és tágabb környezetükért oly sokat dolgozókat, nemzedékek neveléséért és gyarapodásáért cselekvőket.

Torma Vera, a Diakónia Keresztyén Alapítvány Sepsikőröspatakon végzett gyereksegítő programját mutatta be. Mint mondotta, a falu peremén, „a hegyen” élő gyerekek nem hibásak, amiért oda s olyan körülmények közé születtek, amilyenek ott vannak, ezért a mi feladatunk, hogy segítsük, rávezessük őket arra, hogy nem feltétlenül az az egyetlen járható út, amelyet szüleik bejártak. Az osztrák Raiffeisen Bank és a Stepich Alapítvány támogatásával Sepsiszentgyörgyön 2011-ben tizenkét gyerek bevonásával kezdték el munkájukat, Sepsikőrőspatakon 2014-ben vetették meg lábukat, ahol az önkormányzat támogatását élvezték, s mára már mindkét helyen számos eredményt mondhatnak magukénak.

A nappali foglalkoztató mindennapjairól Apor Zsuzsa számolt be. Négy esztendeje múlt szeptemberben, hogy harminc roma és nem roma, de nehéz sorsú gyerekkel a legelemibb alapoktól kezdődő munkájukat elkezdték – mondotta. Meg kellett tanítani a gyerekeket, miként kell vécére ülni, a szappan mire való, mire jó a kanál és a villa, illetve miként kell azokat kézbe fogni és használni – mára már szófogadók, asztal terítésében segédkezők, egymással szemben elfogadóak lettek, s érdeklődnek minden új iránt. A roma felnőttek előbb kételkedtek a jó szándékukban, ám idővel bizalmukba fogadták őket, s ma már rájuk is lehet számítani; ha hívják, hajlamosak részt vállalni a közmunkában is.

A Margit Román Hercegnő Alapítvány szerepvállalásával közösségi házzá alakultak, s több nemzedéket is feladatvégzésre fogtak: meghívásukat olyan középkorúak és idősebbek fogadták el, akik elég türelmesek voltak, hogy írni-olvasni tanítsák a legkisebbeket, kézműveskedjenek velük, beszéljenek nekik munkájukról és hobbijukról, együtt süssenek tésztát és kürtőskalácsot, tegyenek el velük lekvárt és savanyúságot. Mindezért a támogatásért köszönet jár a sepsikőröspatakiaknak – jelentette ki.

Az ünnepeltek nevében Para Zoltán tanár szólalt fel, s köszönte meg, amiért gondoltak rájuk és kedveskedtek nekik, majd a Diakónia munkatársait méltatva, amiért ezt a nem könnyű, néha hálátlan feladatot elkötelezetten végzik, s érnek el mindannyiunk érdekében eredményeket.