Konkrétan 21 ország 105 természetfotósa 605 képpel nevezett be Észak- és Dél-Amerikától Kínáig, Norvégiától Ausztráliáig. Két kategóriában osztottak díjakat: a nyílt témájú 397 és a tücskök-bogarak világát bemutató 208 kép közül kellett kiválasztani a legjobbakat, s bár minden válogatás szubjektív is, az idén a rekord részvétel mellett is viszonylag gyorsan megszületett az eredmény. Nyílt kategóriában az első díjat a magyarországi Kirják József kapta Vízér című képéért, a másodikat az olaszországi Miskovic Josip A kobalt tó hattyúi képéért, harmadikat pedig a kínai Zhong Yi Gondviselés című fotója. A tücsök és bogár kategória első díjazottja a ciprusi Bagdar Hasan Kezdődik az előadás című alkotásával, második a magyarországi Daróczi Csaba A mocsár színei képpel, harmadik az indiai Pradhan Pratik a Paralell fotóval. Az ötödik Transnatura verseny nagydíját is Daróczi Csaba kapta Harcosok című képéért.

A megnyitón Dorel Găină kolozsvári egyetemi tanár – elnézést kérve gyenge magyartudásáért, és pár mondat után románra váltva – a természetfotózás nehézségeiről és szépségeiről beszélt, erről a sok áldozatot, türelmet és szerencsét is kívánó műfajról, amelyhez nem elég a gombot nyomni: kreatív tekintetre is szükség van ahhoz, hogy a művész fel tudja fedezni és vissza tudja tükrözni „a mi édenkertünket, ahogy álmainkban szeretnénk látni”, ahogy élni szeretnénk, vadon és szabadon... A művész kiválónak tartja a helyszínt is, amely így „lelkeink könyvtárává válik”, és évről évre olyan új kötetekkel gazdagodik, amelyekbe élmény belelapozni. A kiállítás anyaga egyébként a Vadon Egyesület honlapján is megtekinthető lesz.

A sikertörténethez kellett Sepsiszentgyörgy önkormányzatának állandó támogatása is, de főként egy olyan zsűri, amelynek köszönhetően a Transnatura a szakma által elismert és a fotósok által kedvelt verseny lett – mondta el Demeter János, felelevenítve a Transnatura első kiadását. Ezúttal a zsűri tagjai – Radisics Milán, Florin Andreescu, Dorel Găină, Orosz György és Damokos Csaba – is kaptak egy-egy elismerő oklevelet, jövőtől ugyanis már nem ők bírálják el a pályamunkákat, sőt, egyesek versenyezni is kívánnak. Damokos Csaba arról beszélt: elsősorban azt nézték, hogy milyen történetet mesél el egy-egy kép, és az idén nagy örömükre „valóságos novelláskötetek jöttek szembe”. Szó esett még a technika fejlődéséről, és arról, hogy már az 5–10 éves gyermekeket is be lehet hozni egy ilyen kiállításra; elhangzott az is, hogy a Művészeti Népiskola fotóiskolát is indít, hátha idővel innen is kikerül egy nagydíjas természetfotós – végül pedig kötetlen, jó hangulatú beszélgetésekkel zárult a rendezvény.