A diakónia profán szóhasználatban szolgálatot, felszolgálást, házi munkát, asztalok körüli szolgálatot jelent. Az Újszövetségben szegények, özvegyek, segítségre szorultak között végzett szolgálat. Gondoskodás, melynek alapja Jézus Krisztus szolgálata és követése, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért. (Mt 20,28; Mk 10,45;). Jézus magát úgy jellemezte, mint aki szolgál (Lk 22,27). Mai, egyházi szóhasználatunkban a diakónia szeretetszolgálatot jelent.
Nem véletlen, hogy az egyház elsődleges jellemzői között találjuk a szeretetszolgálatot, négy legfontosabb pillérének egyikét. (Ap. Csel. 2,42).
A 2017-es esztendő végén merült fel annak a gondolata, hogy valamit tennünk kellene a gyülekezetünkhöz tartozó idősek, betegek, rászorulók életminőségének javításáért. A családlátogatások során lelkészként az élet realitásaival élesben találkozunk (nem a média vagy más forrás által torzított formában). Ehhez a valósághoz tartozik a szenvedés, betegség, egyedüllét, gyász, magány, megannyi emberbe szorult panasz, nyomorúság, szétesett családok stb. Felfogásom szerint egy lelkipásztornak nem az a feladata, hogy erkölcsi ítéleteket fogalmazzon meg, hanem hogy segítsen, ahol csak lehet, ahogyan lehet, mindig azon, aki éppen valamiben elveszett. A családlátogatás rendjén szembesültünk azzal, hogy nagyon magas gyülekezetünkben az idősek aránya a fiatalabbakhoz képest, hogy igen sokan vannak, akik magukra maradtak (mert gyermekeik valahol külföldön élnek), akik betegek, akiket a szomszédok gondoznak, vagy nincs, aki rájuk nyissa az ajtót. Ebből kiindulva kerestem meg a német nadrággyárak vezetőjét, valamint a Wegener Pro Sanitate Alapítvány kuratóriumának elnökét, Bakk-Vitális Mária Kinga igazgatónőt, hogy segítséget kérjek egyházközségünk diakóniai szolgálatához, tudva, hogy sok mindenben támogatták városunkat az elmúlt években.
Vannak találkozások, amelyek mögött hívő emberként Isten vezetését és kegyelmét élhetjük át, hiszen az első alkalommal kiderült, hogy a 2018-as esztendőben az idősgondozás, az idősek és betegek életminőségének javítása szerepelt az alapítvány tervei között. Így jött létre egy hosszú távú támogatási szerződés. Sikerült Kocsis Virág vallástanárnőnk személyében olyan munkatársat találni, akinek az elhivatottságánál nagyobb a szorgalma és érzékenysége. Elkezdődött a betegek, rászorulók felmérése, a segítségre szorultság feltérképezése. Egyházközségünk újdonsült diakónusával kb. 200 családot látogattunk meg az elmúlt hónapokban, tizenkilenc esetben tudtunk orvosi eszközöket továbbítani rászorulóknak, alapélelmiszer-csomagokat osztottunk.
Terveink között szerepel a családlátogatások folytatása, az idősek otthonának felkarolása, kirándulás szervezése. Diakónia vasárnapján (november 25-én) hálaadó istentiszteletre várjuk mindazokat, akik segítettek, illetve akiket támogattunk, gondozóikkal együtt.
Mélyen látom a gondokat, a reménytelenséget, a romániai egészségügyi rendszer gyengeségeiből fakadó nehézségeket, az emberek magukra maradását, az rászorulókra való odafigyelés hiányát, a lelkigondozás terén való lemaradást. De a bajok mellett a lehetőséget is, amely adott az egyházban, hogy egymás terhét hordozzuk, hogy érzékenységünket kifejezzük a szenvedők irányába, hogy ne vakon menjünk el azok mellett, akik lehet, hogy csak egy emberi gesztust várnak. Legyünk képesek lehajolni, segíteni, felemelni, vigasztalni, meghallgatni! Nem tudunk minden nehézséget megoldani, leküzdeni, de a tízezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik. Victor Frankle gondolata mélyen összevág mindezzel: „Az ember annyiban valósítja meg önmagát, amennyiben átadja magát olyan személyeknek, akiket szeret, vagy olyan dolgoknak, amiket szolgál.”
Egyházközségünk vezetősége nevében ezúton is szeretnék köszönetet mondani a kézdivásárhelyi Zarah – Moden és New Fashion nadrággyárak vezetőségének, valamint a Wegener Pro Sanitate Alapítvány kuratóriumának a rendkívüli támogatásért, Isten áldását kérve életükre.
Ruszka Sándor lelkipásztor
