Bár ezerszer megfogadtam, hogy többé soha nem foglalok állást politikai kérdésekben, a hőn szeretett RMDSZ pofátlanságától megint kinyílt a bicska a zsebemben! Mert megint mi történik: Béla bátyánk és igen tisztelt csapata csak hatalmi pozícióból hajlandó tárgyalni az MPP-vel, megosztással és egyebekkel vádolja őket. Ennek egyszer s mindenkorra véget kellene vetni, mert az RMDSZ diktatórikus magatartása volt az, ami kiváltotta az új párt megalakulását. És ne felejtsük el hőn szeretett érdekképviseletünk magatartását, mikor — visszaélve azzal, hogy kormányon van — jogtalanul megakadályozta az MPP bejegyzését.
És azonkívül, hogy minden RMDSZ-es honatya villákat építget szabad idejében, mit is tettek a magyarság sorsának javítása érdekében? Megmondom én: semmit! Az autonómia beszédnek sem jó, Bolyai Egyetem, minek, a kétnyelvű táblák ma is le vannak festve sok helyütt, az anyanyelv használata a közigazgatásban csak írott malaszt (próbáld csak meg a törvényszéken, épp ki nem dobnak), és még sorolhatnám. Nem — nekik csak az a fontos, hogy hatalmon maradjanak, nem számít, milyen pártnak vagy politikusnak a talpát nyalogatják a mi nevünkben, a saját érdekükben! Ezért keserít el engem, hogy még mindig ők a menők, ők mondják meg, hogy mit kell tenni az erdélyi magyarnak, aki, ha meg akar élni, mehet külföldre, megaláztatni az anyaországiak által is, mert ha nem tudná valaki, Kovászna és Hargita megyében a legalacsonyabbak a bérek, és infrastruktúra szinte nem létezik. Jómagam egyáltalán nem bánnám, ha kiesne a parlamentből az RMDSZ, mert attól nekünk, átlagembereknek semmivel sem lesz rosszabb! Eddig is csak az nem rúgott belénk, aki nem akart, tehát már megszoktuk, és így legalább nem kellene naponta látnom, hallanom, vagy olvasnom az RMDSZ-vezetők önelégült, kioktató, nagyképű kijelentéseit. Tehát könyörögve kérem Szász Jenőt, ne engedjen a 48-ból, mert ha most nem is jut be a parlamentbe, a jövő az övé és pártjáé. Soha egy pillanat lelkifurdalása ne legyen, mert nem ő osztotta meg a magyarságot, hanem az új földesurak!
Tisztelettel: Vajda Dénes, Sepsiszentgyörgy
