Jeles fiára, a napra pontosan száz éve elhunyt Bedő Albertre (1839–1918) emlékezett szombaton Kálnok népe az unitárius templomban, majd sírjánál hajtottak fejet tisztelői. A felszólalók méltatták a főerdőmesterként, szakíróként, szaknyelv-megújítóként, törvény-előkészítőként, országgyűlési képviselőként és a budapesti unitárius egyházközség főgondnokaként elért sikereit, és nem feledkeztek meg szülőföldjéhez való ragaszkodását sem kiemelni. Bár élete zömét távol élte, pillanatra sem feledte azt a tájat, ahonnan indult – mi sem bizonyítja jobban, hogy utolsó kívánságának megfelelően hazahozták, és édesanyja mellett helyezték örök nyugalomra.
Szabó Adél helybeli unitárius lelkész imájában mondott köszönetet a Fennvalónak, amiért olyan embert adott Kálnok közösségének, mint Bedő Albert, akire nemzedékek tudtak feltekinteni, példázatját követve tettek a köz érdekében. Szabó Adél úgy fogalmazott, Bedő Albertnek nemcsak földi pora van itthon, hanem ma is munkálkodó szellemisége.
Porzsolt Levente, az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) erdélyi területi képviselője méltatásában azt mondta, úttörő munkájának köszönhetően Bedő Albert neve örökre összefonódott a magyar erdészet megteremtésével, hagyatékában pedig olyan mélyen ható értékek szerepelnek, mint az Erdészeti Lapoknál kifejtett tevékenysége és az OEE igazi szakmai fórummá való emelése. A szakember elképzelte, mit is tenne Bedő Albert, ha köztünk élne: minden bizonnyal ismét azért dolgozna, hogy akárcsak 1898-ban, amikor elkészítette Magyarország mintegy tízezer községe és települése erdőségének térképét, számba vegye vagyonunkat, majd irányelveket és célokat határozna meg, hogy közbirtokossági, községi, egyházi vagy magánkézben levő zöld aranyunk miként tudnánk hasznosítani úgy, hogy abból a következő nemzedékek is részesüljenek.
Az eseményen nem tudtak részt venni az első Bedő Albert-emléknapot megszervező, akkor Kálnokon szolgáló lelkipásztorok. Levélben megfogalmazott gondolataikat Szabó Adél és Tóth Anna tiszteletes tolmácsolta. Gödri Miklós Szabolcs református tiszteletes Bedő Albert nevében egyes szám első személyben fogalmazta levelét, kitért a magyarság elmúlt évszázadának legjelentősebb történelmi eseményeire, s köszönetet mondott, amiért szülőföldje emlékét utcanév, az általános iskola elnevezése és szoborállítás révén is megőrizte. Orbán-Fitori Dezső unitárius lelkész szellemi és tárgyi örökségünk megtartására és továbbörökítésének fontosságára hívta fel a figyelmet, és örömét fejezte ki, amiért Kálnok a lehető legszebb módon őrzi Bedő Albert emlékét.
A Bedő Albert Általános Iskola Téglás Enikő tanítónő osztályába járó gyerekei zenés-verses összeállításának középpontjában is az erdő és a természet szépsége szerepelt, majd a székely himnusz eléneklését követően Bedő Albert sírjánál Kisgyörgy Sándor, Sepsiskőröspatak polgármestere rövid beszédében arról szólt, hogy nem csak itt, de Magyarországon is több helyen őrzik Bedő Albert emlékét és az általa létrehozott értékeket. A közösségi házban szeretetvendégséget tartottak, és díjazták a kisiskolások által készített rajzokat is. A legsikerültebb alkotást Dávid Róbert készítette, jutalma könyv volt, a többiek pedig csokoládéval „vigasztalódtak.”
