A megszokottnál többen gyűltek össze tegnap este Kovásznán a központi parkban lévő emlékműnél, a Likas-kőnél. Az idő is kedvezett, de minden bizonnyal a magyarságot egyre gyakrabban érintő jogsérelmek is ösztönözték a kovásznaiakat, hogy magyarságukat vállalva, összefogva hajtsanak fejet 1956 hősei előtt. A polgárok mellett politikai hovatartozástól függetlenül világi és egyházi elöljárók is fontosnak tartották ott lenni, számos fiatal is jelen volt a Magyar Polgári Párt Kovászna városi alakulata által szervezett megemlékezésen.
A résztvevőket Ferencz Botond ceremóniamester köszöntötte, majd T. Péter Arthur, a kovásznai Szent István-plébánia lelkésze vette át a szót. „Urunk Istenünk, kérünk, vedd a te fényességedbe hőseinket, akik oly dicső önzetlenséggel meghozták életük legnagyobb áldozatát, és a szabadságért életükkel áldoztak” – imádkozta a plébános. A megemlékezés főszónoka, Gazda József nyugalmazott tanár, író, szociográfus, művelődésszervező beszédében az ’56-os események bel- és külpolitikai kontextusát, a világra rátelepedő szörnyhatalom képét idézte fel, amikor Magyarország történelme legsötétebb évtizedének peremére jutott. És akkor „egy nép, egy parányi, kicsi nép a leigázott népek tengerében felemelte a fejét.
Ugyanúgy, mint 1703-ban tette, amikor küldöttség indult II. Rákóczi Ferenc után, vagy ugyanúgy, mint 1848. március 15-én tette, amikor Petőfi versét zengte a tömeg: a magyarok Istenére esküszünk! És ezelőtt 62 évvel, 1956. október 23-án ugyanez a nép, Rákóczi és Kossuth népe újra fényt gyújtott az éjszaka feketeségében” – hangoztatta. A világ csodálta a lázban égő ország parádés tűzijátékát, de a magyar nép szörnyű árat fizetett – elevenítette fel az akkori világpolitika visszásságait. Összegzésként kijelentette: ’56 megfordította a világ menetét, kizökkentette vészes medréből az egész földkerekséget birtokba venni akaró rémeszmét, a kommunizmus eszméjét, s esélyt adott az emberiségnek a megmaradásra.
Balogh Zoltán, Kovászna-belvárosi lelkipásztor, a Kézdi–Orbai Református Egyházmegye esperese zárógondolatait követően koszorúkat helyeztek el az emlékmű talapzatánál, majd himnuszaink közös eléneklésével zárult a megemlékezés. Közreműködött a Pastorala kamarakórus, a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ zenekara, a Havadtőy Sándor cserkészcsapat, Szabó Kamilla és Csősz Csongor, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum diákjai.
