A tudósítások részletesen beszámoltak a First Lady, Carmen Iohannis ruházatáról, ugyanis az ottani Román Ortodox Érsekségen piros pettyes ruhácskában látták, amely ráadásul kissé rövid volt. Ezt Iohannis kimagyarázhatta felemlítvén, hogy a kormány levágta az elnöki palotának szánt költségvetést, és azért futotta csak ilyen minire. Elnökünk ugyan mondogatta az ott dolgozó románoknak, hogy: gyertek haza libuskáim, de nem gondolhatta komolyan, mert ugyanakkor felvetette, hogy Taljánföldre hagyományos román élelmiszereket kellene szállítani. Ezzel olyan nagy népszerűségre tesz szert, hogy a következő választáson az összes ott élő 1,2 millió hazánkfia mind rá fog szavazni. És ha az oda exportált miccs mellé kerül némi Tiltott Csíki Serital is, az ott szomjúhozók már nem is fognak olyan nagyon kapálózni a hazavágyakozás ellen.

Aztán ha nincsenek itthon, akkor nem tudják rajta behajtani választási ígéreteit, mint például a jól végzett munka Romániáját. A fiatalok és középkorúak elmentek öreggondozni Itáliába, és itthon hagyták gyerekeiket a nagyszülőkkel. Azok az olaszok rosszul szoktatták szüleiket, mert lám, nálunk ilyen gondok nincsenek. Csak azt nem lehet tudni, hogy idehaza az idősek foglalkoznak-e a gyerkőcökkel, vagy a gyerekek vigyáznak az öregekre? Végül is, mikor a szépkorúak elérik második gyerekkorukat, majd együtt eljátszadoznak.

A gondterhelt politikai elemzők máris ráncolták homlokukat, aggódván, hogy Iohannis pontosan most ment Olaszhonba, mikor az faséban van Brüsszellel. Mert nagy ám az aggodalom, nehogy Románia rossz társaságba keveredjék! Olyan országok, mint Lengyelország vagy Magyarország és újabban Olaszország, mint a métely, igen rossz hatással lehetnének rá, miközben azért az isiáz-meghatározta uniós erkölcsök szerint sem kéne működnie.

Aztán megnyugodhattak, mert az elnök alig ért haza, és máris elröppent Brüsszelbe, ahol egyértelművé tette, hogy ő teljes mértékben kiáll az unió mellett, habár Románia lakosságának unióba vetett bizalma tíz százalékot esett, és most már csak 45 százalékon áll. Iohannis is fontosnak tartja, hogy Európa „két tüdővel lélegezzen”, egy „nyugati és egy keletivel”. Nekünk csak egy fél tüdő, a keleti juthat, de az is elég. Ha meg nem, akkor marad még egy lehetőség: a vastüdő. Miért ne, hiszen itt már működött vasfüggöny is, és azt is kibírtuk. Nagyszerű lózungokat pufogtatott, amikkel mindenkit meggyőzött, miszerint ha rajta múlik, nem fogunk letérni az egyedül üdvözítő uniós útról. Ezek után nemcsak a külföldön dolgozó román állampolgárok, hanem az uniós bürokraták nagy része is rá fog szavazni a következő választásokon. Az európai néppártosok főnöke, Manfred Weber megállapította, hogy Iohannis beszéde után optimista, mert egy olyan unióért agitált, ahol nincsenek gazdagok és szegények. Ezek szerint Európában ismét beköszönt a kommunizmus, mert ilyen nagy egyenlőség csak abban lehetséges. Az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani kinyilvánította, hogy igényei nagyok, és nem hajlandó engedni, ami a jogállamiságot vagy a romániai igazságszolgáltatást illeti. Az igazságszolgáltatáshoz valóban kár hozzápiszkálni, mert az immáron tökéletes, és pártatlan, azaz párját ritkítja, ha ugyan mégis lenne nekije. Lám, a magyar egyházak ingatlan-visszaszolgáltatási kérései vagy a magyar feliratok eltüntetéséért indított perek esetében is minden esetben, minden kétséget kizáróan, részrehajlás nélkül döntenek a román állam és a pert indítók javára.

A korrupció elleni harcban is mindenki Iohannis mellett áll, aki, ha kell, egymaga küzd ellene.  (Az igaz, hogy mostanában csak olyan korruptokat ítélnek el, akik külföldön élnek).

Nagy örömünkre szolgál az is, hogy az EB elnöke, Jean Claude Juncker Iohannis vizitája kapcsán azt is kijelentette, hogy az egyesülési centenárium nemcsak román, hanem európai ünnep is. Csak ezek a fránya magyarok ne lennének, akik nem nagyon akaródznak, s még csak nem is vakaródznak felhőtlenül ünnepelni.