A sok virág lassan elhervad. Az emberek a sötét ruhát levetették, és az élet színeire váltották. A naponta viharosan zajló események átvették a gyász helyét.
Aki nem felejtette el, hogy sok éven át a színház stúdiójának ajtaja kivétel nélkül minden gyermek számára nyitva állt szombatonként, ahol a mese, játék és dal mellett a cukorka, csokoládé és sok-sok színes kép (híres festmények, szobrok, épületek, arcképek) is várta a kicsi (és nagy) vendégeket, aki még emlékszik arra, hogy a szombati előadásokat otthon vasárnap az unoka mellé telepedő szülő, nagyszülő is megnézhette, annak tudnia kell, hogy a szinte semmiből magát fenntartó Mesekaláka nem létezett volna, ha néhány jó szándékú, nemcsak a maga boldogulásáért küszködő, hanem a jövőre is felelősséggel gondoló ember évekig kitartó következetességgel nem nyúl mélyen a zsebébe... Hogy milyen mélyen, azt igazán az abban az időben televíziószerkesztőként dolgozó Matekovics János tudja.
Sok gyermek akkor tette meg az első lépést a színház világa felé. Sok gyermek azokon a szombat reggeleken indult el a színek és hangok titokzatos világába, és volt köztük, aki egy héten egyszer legalább érezhette, hogy az édesség neki is kijár...
Ezek a gyermekek felnőnek, és talán egy kicsit nyitottabbak lesznek embertársaik iránt...
Egyike a mélyen zsebébe nyúló segítőinknek 49 évesen kilépett a Nagy Játékból.
A virágok lassan elhervadnak.
Ifj. Szász Károly igazi öröksége sok száz gyermek lelkében tovább él.
