Egy négytagú családnak (két felnőtt, két gyerek) ahhoz, hogy tisztességesen éljen, 6267 lejre lenne szüksége, egy gyerek nélküli párnak pedig 4176 lejre.

Mindazok, akik eredeti demokráciánkban közelebb voltak a tűzhöz, kikaparták maguknak a gesztenyét, és tisztességtelenül olyan szabályokat állapítottak meg, hogy kiemelt fizetéseket, majd  különleges nyugdíjakat húzzanak és tisztességesen megéljenek.

Ha figyelembe vesszük, hogy az összes romániai alkalmazott 47 százaléka minimálbérből dúskál, ami 1162 lej, és a majdnem ötmillió nyugdíjas átlagnyugdíja 1031 lej, nem csoda, ha a nagy pénzekhez szokott Világbank szerint 1,1 millió ember mélyszegénységben él. Két minimálbérért dolgozó és két átlagnyugdíjas négy fizetésből, illetve négy nyugdíjból már egészen jól elboldogulna. Az átlagpolgár, a túlélésre játszva, különféle technikákat fejlesztett ki. Mert lám, mire is menne el az a rengeteg pénz, ami a tanulmány szerint szükséges a tisztességes élethez?

A továbbiakban egy négytagú család szükségleteit részletezzük.

Élelemre már potom 1405 lej is elég. A többivel aztán lehet spórolni! A tanulmánykészítők a standard családnak előre láttak havonta 651 lejt ruházkodásra és cipőkre. Minek annyit pazarolni ezekre, amikor a turkálókban pár lejért meg lehet vásárolni mindent? Különben is, a kisebb gyerek örökölheti holmiját a nagyobbiktól, függetlenül nemüktől, mert a genderkedés miatt a különbség nem számít. 220 lejt szánnak a háztartási gépek, felszerelések cseréjére. A cserét megoldhatják egymás közt a szomszédok ingyen. A rezsiköltségek terén is jelentős összegeket lehet megspórolni, például a vízfogyasztásnál. Egy kádban le lehet füröszteni az egész családot. De ha a kútból húzzuk a vizet, akkor semmibe sem kerül, és még a csatornázást sem kell fizetni. Amúgy Romániában a háztartások egyharmadában nincs vezetékes víz és felében kanalizálás. A fűtésen is lehet spórolni, amit már a régóta visszasírt Ceaușescu elvtárs megtanított, csak elfelejtettük. Ha fázol, vegyél fel plusz még egy szvettert. De a villanyhasználat hiányával is megismerkedtek, akik a nyolcvanas években éltek, és például akkumulátorról látták el a lakást árammal.

Aztán olyasmire, mint mosószerek, vécépapír, fogkefe és ehhez hasonlók, a kutatók feleslegesen előre láttak 273 lejt. Nyáron például még a vécépapírt is lehet keserűlapival helyettesíteni. Fogkefét és krémet igen ritkán használunk. Elég is napjában egyszer, este, mert napközben gyakran eszik az ember, így kárba megy a fogmosás. Kikalkulálták, hogy 488 lej megy el különféle szolgáltatásokra, és olyanokat számoltak ebbe bele, mint a tévé, ami ugyebár sajnos elengedhetetlen, de például a nyiratkozást is, amit a feleség könnyedén, ingyen és bérmentve meg tud ejteni, ugyanúgy, ahogy megfesti és felcsavarja a saját haját. Oktatásra és kultúrára 545 lejt számítottak fel, ami teljesen felesleges, mert az oktatásunkról azt mondják, nem ér pénzt, és a művelődést a tévé amúgy is biztosítja: igen magas szinten sikeresen műveli az agymosást, ami a nevelést is helyettesíti.

Egészségügyre 107 lejt kalkuláltak, de nálunk nem nagyon érdemes betegeskedni és főleg kórházba kerülni, mert az ember esetleg bemegy egy bajjal, és kettővel jön ki. Különben sem érdemeljük meg a jó egészségügyi ellátást, amikor nyugati szintű ellátásról álmodozunk 16–18 millióan, de csak hatmillió ember fizet egészségügyi hozzájárulást. A pénzügyminiszter egyszer meg is pendítette, hogy mindenkinek olyan ellátást kellene biztosítani, amilyenért fizet. (A többiek meg dögöljenek meg?!)
Még pihenésre, feltöltődésre, szabadságolásra is számoltak 234 lejt, ami szintén teljesen felesleges. Ha az ember ki akar kapcsolódni, üljön ki a teraszra, és hallgassa a madárcsicsergést vagy a szomszédok veszekedését.