Az idősek vasárnapjának istentisztelete végén szokatlan esemény történt a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban. Chopin a-moll keringőjének dallamára a padsorok között bevonult egy fiatalember bottal és hosszú fekete kabátban. Albert-Nagy Ákos fiatal előadóművész egyéni produkcióját láthattuk-hallhattuk Ady Endre, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Farkas Árpád, Petőfi Sándor, Márai Sándor és Radnóti Miklós műveiből. Színészi játékkal, sajátos előadásmóddal fűszerezve.
Petőfi soraival élve: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok”, de aztán „elhull a virág, eliramlik az élet”, és „megint magányosabb lett a világ s a szív megint halálrafáradt” (Juhász Gyula). Mert az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered az értelmét, minden olyan félelmetesen és unalmasan ismétlődik. Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először a szemed öregszik, vagy lábaid, vagy gyomrod – vallja Márai. Az ember részletekben öregszik. Aztán Áprily szavaival szólva: közeledik a döntő, sűrű pillanat, amikor birkózni kell, vén test, birkózni kell. Dsida képzelete szerint „mellénk az este ül le gyorsan, faggat, mint régi jó barát – mi iszunk együtt mosolygósan, köhögősen meleg teát”. Farkas Árpád soraival: „S a vénember csak nézi, hogy a virágok nyílnak, s nyerítnek régi csődörök benne, s mintha csak csirketolvaj… behúzott nyakkal odébb sündörög”, oda, ahol már Ady Endre is vénülő szemével őrzi Boncza Berta szemét. Nem marad más, csak a hit, gyakran idézzük fel a Huszonharmadik Zsoltárt: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.”
„Csöndben és váratlanul átölel az Isten. Nem harsonával, hanem néma, igaz öleléssel” – írja Ady Endre, így jön az öregség is, udvariasan. Nem dráma az öregség, nem kell félni. Farkas Árpád soraival: „Mikor az öregemberek mosakodnak, hatalmas tisztaságszomjjal hajlik a zöld vizek fölé a Huszadik Század.”
Lapunk kérdésére, hogy mi volt az előadás fő rendezőelve, Albert-Nagy Ákos elmondta: a művek összeállítását részben racionalitás irányította – mely versek állnak közel egymáshoz tematikailag (betegség, szerelem, elhagyatottság, testiség, emlékezés), részben pedig az irracionális művészi szépérzék –, hová kell pörgősebb rész, hová kell szünet, csönd, indulat. Nagyon együtt lehet érezni az idősekkel, élvezettel lehet őket hallgatni, minden megélt élet tanulságos lehet számunkra, valamint akármit is tettek életük során, nekik, az elődöknek köszönhetjük, hogy létezünk. Ezért szeretetet és tiszteletet érdemelnek – mondta. Albert-Nagy Ákos megjegyezte: az előadásához Farkas Árpád verseiből válogatott leginkább, ezek képezték a produkció gerincét.
