A módosítás nem érintené a szabad vallásgyakorlás és az állam vallási semlegességének alapelveit, hanem az iszlám franciaországi finanszírozásának jobb szabályozását célozná.

A törvény Franciaországban a mai napig az állam és egyházak közötti viszony alapvető dokumentuma. Első pontja szavatolja a szabad vallásgyakorlást, de a második pontjában leszögezi: a Francia Köztársaság hivatalosan nem ismer el és pénzzel semmilyen szinten nem támogat egyetlen felekezetet sem. Kivételt jelent Elzász és Mosel, amely régiókat 1918-ban csatoltak vissza Franciaországhoz, és ezért rájuk nem vonatkozik visszamenőleges hatállyal a törvény. Ebben a két régióban, valamint Francia Guyanán valamennyi történelmi (a zsidó, a katolikus és a protestáns) egyház papságát és dolgozóit az állam fizeti, és a rájuk vonatkozó 1801. évi Konkordátum értelmében a hittanórákat a közoktatási intézményekben tartják.

A kormány által javasolt módosítás szerint azok a kulturális egyesületek, amelyek alávetik magukat egy állami átvilágításnak, öt évre hivatalos kulturális minősítést kapnak. Cserébe élvezhetnék az 1905-ös törvényhez kapcsolódó adókedvezményeket. Amennyiben az állami átvilágítás hiányosságokat tapasztal, a kedvezmények visszavonhatók.
Az intézkedés lényege a muzulmán egyesületek átláthatóbbá tétele. Azok többsége ugyanis a többi vallás szervezeteivel ellentétben jelenleg nem kulturális egyesületként, hanem az 1901-es törvényben meghatározott egyesületként tevékenykedik, és így kevésbé átlátható. A kormány célja bevonni az iszlám vallást is az 1905-ös törvény hatálya alá.

Elemzők szerint a francia kormány alapvetően a külföldi befolyás korlátozását célozza a törvénymódosítási javaslattal, amelynek értelmében a 10 ezer euró feletti külföldi adományokat ezentúl be kellene jelenteni. Annak hiánya pénzbüntetést vagy az adomány megvonását vonhatja maga után. Az iszlám szervezetek többsége ugyanis elsősorban az észak-afrikai arab országok, Törökország vagy az Öböl-országok támogatásaiból tartja fenn magát.