Statisztikai adatok igazolják, hogy a szakmai kiégés tekintetében az orvosok és a pedagógusok, valamint a segítő szakmában dolgozók a legérintettebbek – ismertette Antalka Ágota pszichopedagógus, a Modern világunk népbetegsége: a kiégés című könyv szerzője a kiadvány múlt heti sepsiszentgyörgyi bemutatóján. A Székely Mikó Kollégium egykori diákja kolozsvári, szegedi és hollandiai tanulmányai és a budapesti doktorátus után tért haza szülővárosába, ahol a Speciális Iskolában tanít és társult oktatója a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozatának.
Antalka Ágota a szakterület kezdetéről elmondta, elsőként Herbert J. Freudenberger fogalmazta meg a kiégés fogalmát és írta le tünetegyüttesét 1974-ben, de már a Bibliában is van utalás az elfáradásra. A szerző szerint nem véletlen, hogy csak a hetvenes évek közepétől beszélnek a kiégésről, mert akkor történt olyan váltás az életünkben, amikor azok a dolgok, amelyek addig normálisak voltak, megváltoztak és nagyon felgyorsultak. Az újkori életstílus, szerepeink, amelyeknek meg kell felelnünk, a magas elvárások a társadalom részéről és amelyeket mi magunk állítunk magunkkal szemben, nagyon sok stresszforrást tartalmaznak, amelyekkel nehéz lépést tartani – mondotta.
Könyvében Antalka Ágota leírja, hogy mi vezethet el a kiégésig. Ez többlépcsős folyamat, nem egyik napról a másikra üti fel a fejét, hanem hetek, hónapok, évek alatt alakul ki. Elmondta, hogy a tünetek testi, mentális, érzelmi és magatartási területen jelentkeznek, olykor fej- és gyomorfájás, alvászavar, ingerlékenység jelentkezik.
A szerző beszélt a kiégés indítóokairól is: amikor pályánk elején vagyunk, nagyon nagy lelkesedéssel kezdünk. Azt gondoljuk, hogy mindent tudunk és mindenre képesek leszünk, nagyon sok energiát fektetünk a munkába. Ez az idealizmus szakasza, de később eljön a realizmus fázisa, amikor szembesülünk azzal, hogy előttünk már sokan sok mindent letettek az asztalra a szakmában, és mi sem vagyunk sokkal többek, mint mások, ahhoz pedig, hogy valamit megvalósítsunk ezen a téren, nagyon komoly munka kell. A világ nem pontosan olyan rózsaszín, mint ahogy az elején elképzeltük, nagyon sok olyasmivel szembesülünk, amire nem számítottunk, azt gondoltuk, ha valamit nem tudunk, akkor nagyon sok segítséget kapunk a kollégáktól, de kiderül, szakmai életünkben a segítség nem mindenhol természetes dolog – mondotta.
Megérezzük a bőrünkön a kiábrándulást a társadalomból, esetleg a szakmánkból, emberekből, és azt követően jelentkeznek a frusztrációink. Amikor valaki úgy megy munkába, hogy nem ezt akartam, nem akarok emberekkel beszélgetni, nincs már mindenkihez türelmem, akkor elkezdünk visszahúzódni és negatív változásokat tapasztalhatnak rajtunk a környezetünkben élők. A család elkezdi jelezni, hogy vigyázz, mert nem jó úton haladsz, nincs türelmed hozzánk, de az érintett tagadja, hogy érezné a kiégés tüneteit – ecsetelte a szakember.
Kiemelte, az utolsó szakaszban beáll az apátia, ennek nagyon súlyos következményei is lehetnek, amelyek túllépnek a depresszión: alkoholizmus, kábítószerfogyasztás, öngyilkosság, ezért, ha valaki ennyire mélypontra jut, csak szakember segítségével tud kilábalni.
Mindenki számára egyformán eredményes recept nincs a kiégés megelőzésére, kezelésére, ami elsősorban az értelmiségieket, a szellemi munkát végzőket érinti, de a sportolás és pihenési szokásaink gyökeres megváltoztatása mindenképpen sokat segíthet – összegezhető Antalka Ágota következtetése. A szerző saját kiadásában megjelent könyv szerkesztője Köntés Szidónia, a könyvbemutatón a kiadványt Székely Zsolt ajánlotta a zsúfolásig megtelt Köntés Galéria közönségének.
