Minek erőltetik a román–magyar barátságot, mikor az alig két héttel ezelőtti Avangarde közvélemény-kutatás szerint nem szeretjük a magyarokat, viszont az Amerikai Egyesült Államokat imádjuk, valószínű azért, mert ők nagyon messze vannak, és nem akarják elrabolni Erdélyt. Ráadásul amerikai NATO-katonák is tartózkodnak nálunk, és azt szeretnénk, ha még többen lennének, hogy megvédjenek az oroszoktól és a magyaroktól. Aztán kedveljük még a németeket, mert a szászokért jól fizettek, és nem itt követelnek jogokat nekik.
De szeretjük a franciákat és angolokat is, valószínű, Trianon miatt. Az államfők közül a francia elnökhöz, Macronhoz és a német kancellár Angela Merkelhez vonzódunk legjobban, aztán az amerikánus Trump elnökhöz és negyediknek Jean-Claude Junckerhez, mert ő az egyesülést egész Európa ünnepének tekinti. A kutatásból derült ki, hogy Románia második legnagyobb ellensége Oroszország után Magyarország. Lám, megvan az eredménye nagy honvédő, szavazatleső politikusaink, barátságépítő történészeink, hazafias adásokat sugárzó hírközlő eszközeink áldozatos nevelő munkájának.
És az ilyen figyelmeztető jelek ellenére, mi történik?! A múlt hét végén vendégül láttuk a magyar külgazdasági és külügyminisztert, Szijjártó Pétert. Ő a nagy egyesüléssel kapcsolatban ismét kijelentette: „Tudomásul kell venni, hogy bizonyos történelmi dátumok más-mást jelentenek különböző nemzetek, különböző országok részére.” Ezek szerint most sem fogja kérni diplomatáit, hogy részt vegyenek a centenáriumi ünnepségeken. Bezzeg, 2002. december elsején az akkori magyar miniszterelnök, Medgyesi Péter koccintott a Kempinski Hotelben Adrian Năstase román miniszterelnökkel, és ott jelen volt az akkori külügyminiszter Kovács László, sőt, Göncz Árpád magyar köztársasági elnök és Verestóy Attila RMDSZ-szenátor is.
Most meg a magyar kormány kierőszakolta a Marosvásárhelyi Katolikus Gimnázium újraindítását is, de szerencsére van remény és lehetőség, hogy a korrupcióellenes ügyészség újabb vizsgálatot indítson, és olyan bíróság is, amely ismét úgy dönt, hogy működése törvénytelen. És nálunk ugyebár az igazságszolgáltatás teljesen független, úgyhogy abba aztán a kormány majd nem tud beleszólni. Az egyetemek autonómiájába sincs beleszólása, és így a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatát is megszüntethetik kerítésen belül, és a kormány tehetetlen lesz az akcióval szemben. Szijjártó Péternek könnyű azt mondani, hogy a két fél sokat tett azért, hogy a párbeszéd és a stratégiai partnerség jellemezze a két ország viszonyát, de ismét kibújt a szög a zsákból, mikor elárulta: fontos, hogy a következő időszakban a két ország szorosabbra fűzze az energetikai együttműködést is. Ezeknek a magyaroknak ismét a fekete-tengeri gázra fáj a foguk. Aztán azt szeretnék, hogy Nagyvárad gyorsforgalmi úton is elérhető legyen Magyarországról. A végén beszervezik az osztrákokat is a Bécset Kolozsvárral összekötő gyorsvasút megvalósításába, hisz már el is indítottak egy járatot, amellyel 12 óra alatt el lehet jutni az osztrák fővárosból a kincses Kolozsvárig, persze Budapesten keresztül. Ejsze Kolozsvár kincseit szeretnék gyorsan elvinni az országból, és elvárnák, hogy tovább Bukarestig mi építsünk gyorsvasutat. A magyar költségvetésben 50 milliárd forintot különítettek el gazdaságfejlesztési programokra, amiből jelentős összeg jut Erdélybe és Székelyföldre. Hát először is – ugyebár –, Székelyföld nincs is. De vannak Romániának más szegény vidékei...
A magyar külügyminiszter azt állítja, hogy „hasonlóan látjuk az Ukrajnában a kisebbségekkel kapcsolatban előállt helyzetet is”, de lehet, hogy ez nem éppen így van, mert milyen jó volna, ha nálunk is olyan oktatási és nyelvtörvény lenne, mint az ukránoknál. Akkor már nem kellene állandóan a magyar iskolák ellen küzdeni, hisz minden iskolában minden tantárgyat románul oktatnának, és egész jól lehetne törvényesen, ukrán módon korlátozni nyelvhasználatukat is.