Vannak nagy idők a történelemben. Amikor felkel egy nép, egy nemzet, s azt mondja, elég volt! Vagy amikor hív a haza – „Itt az idő, most vagy soha!” –, és menni kell. És mész akkor is, ha nem tudod, hogy valaha visszatérsz-e. Mész mégis, önként vagy hívásra, de lelkesedve, mert ez az idők parancsolata.
Most még törpe az idő, hihetetlenül törpe, de a hívás, az idők parancsolata megvan ma is. November 18-án, vasárnap 13 órakor Sepsiszentgyörgy főterén azért gyűlünk össze, hogy jöjjön el végre számunkra is a nagy idő! Érjen véget a száz év óta tartó jogfosztottságunk, nemzeti méltóságunk semmibevétele – amely a többségi nemzetnek is szégyene –, s teljesedjék be népünk jogos akarata, megmaradásunk biztosítéka, a székelység önrendelkezése.
Ezt kérjük, követeljük. Hangos szóval, és elsősorban azzal – ennyit enged meg ma az idő –, hogy jelenlétünkkel teszünk hitet arról: ez az akarat közös, mindnyájunké.
Tudnod kell, honfitársam, nemzettársam, hogy te is egy vagy, és a sok, a hatalmas tömeg mind-mind egyekből, egyénekből áll. Legyünk hát sokan, rengetegen, Székelyföld minden részéről együtt, a közös akarat tüntesse el a politikai különbözőségeket, hogy a hangunk felhangosodjék, követelésünk áthassa az étert, s eljusson szerte a világba: most, száz év után, a Székely Nemzeti Tanács megalakulásának századik évfordulóján minden eddiginél erőteljesebben követeljük az akkor is elhangzottakat: Autonómiát Székelyföldnek! A román nemzet és az európai népek mai felelősei végre hallják meg, a székelység azokat a jogokat követeli, amelyek minden népet megilletnek: az önrendelkezés jogát. S melyeket 100 évvel ezelőtt Gyulafehérváron a román nemzet akkori felelősei így fogalmaztak meg: „teljes nemzeti szabadság az együtt élő összes népnek”.
Legyünk hát együtt, s így tegyünk önmagunkért.
Gazda József
