Kelemen-Karikás Árpád Ézsaiás és Jeremiás próféták könyvéből vett igékre alapozott igehirdetésében az 1590-ben Vizsolyban véghezvitt hatalmas munkáról, a Szentírás magyar nyelven való kiadásáról beszélt. Mint mondotta, Károli Gáspár sikere nemzetünk számára hatalmas ünnep, hiszen általa Isten szava magyarul is elérhetővé vált. Az elkészült mű egy hasonmás példánya 428 év után Szárazajtára került.

Az ajándéknak örvendenek, de ahhoz, hogy ne csak megcsodálható műtárgy, hanem gyakorlati haszna is legyen, az kell, hogy az egyházközség népe engedje be szívébe a Szentírást és az abban foglaltakat. Ne a feleslegest, az „igediétát”, hanem a valódi táplálékot, Isten szeretetét fogadjuk be szívünkbe – mondotta Kelemen-Karikás Árpád szárazajtai lelkész.

Daruka Mihály, a Vizsolyi Biblianyomtató Műhely Élménymúzeum vezetője a magyar nyelv időt kiálló erejét emelte ki, mondván: valószínűleg a magyar az egyetlen olyan nyelv, amelynek ősnyomtatványait mindenféle előképzettség nélkül mindenki olvasni és érteni tudja. Jó példa erre Károli bibliája – jelentette ki, s mondanivalójának alátámasztása végett fel is olvasott egy igét.

Daruka Mihály megválaszolta az utóbbi években neki oly sokszor feltett kérdést is: miért fogtak a hasonmás kiadás elkészítéséhez. Mert tisztelegni kívánnak a reformátorok és az utánuk következő lelkésznemzedékek előtt, akik az elkezdett munkát folytatták; mert méltó példával akartak utat mutatni a következő nemzedékek számára: tiszteljék történelmünket.

Ahhoz, hogy vállalásukat sikerre vigyék, és a Vizsolyi Biblia kétszáz hasonmás példánya elkészülhessen, sokat kellett áldozniuk – nemcsak a nyomtatás, hanem a Rákóczi-kúria felújításának és a bemutatópark létrehozásának költségeit, azaz mintegy kétszázmillió forintot kellett előteremteniük –, de jó emberek álltak melléjük, és Isten is velük volt, így sikerült célt érniük. A bibliák kereskedelmi forgalomba nem kerülnek, hanem a mintegy négyezer eurót felajánlók kapják meg ajándékként azokat; a szárazajtaiakhoz a hetvennyolcadik sorszámmal ellátott került. Daruka Mihály azt kívánta az erdővidékieknek, lapozzák, forgassák, olvassák, ne féljenek attól, hogy lapjai összepiszkolódhatnak, összegyűrődhetnek, hanem engedjék, hogy Isten szava szívünkbe férkőzzön.

A bibliát adományozó, Hollandiában élő Ajtay Gábor Szárazajtáról, a mai Hunyad megyébe vándorló elődeiről emlékezett meg. Mint mondotta, amikor Székelyföldre tekint, örvend, hogy erős, gyökereihez ragaszkodó közösséget lát, és sír, amikor a kitidi és környékén élő, folyamatosan gyengülő és fogyó szórványt látja. A székelységnek azt kívánja, virágozzon, öntudata erősödjön, s tudja zászlóit lobogtatni.

Berszán István középajtai lelkész, erdővidéki esperes a reformáció tovább éltetésének fontosságát hangsúlyozta, majd köszönetet mondott Ajtay Gábornak a különleges értékkel bíró adományért. Kun Árpád nyugalmazott vajdahunyadi református lelkész az 1990-ben még tizenkétezres közössége gyors fogyásáról szólt – harminc esztendőnek sem kellett eltelnie, és számuk harmadára esett vissza –, és megemlékezett azokról az utakról, amelyeken Ajtay Gábor családjának nyomait keresték és lelték meg, nagy örömükre. Az adományozó és az idős lelkipásztor szavai láthatóan megérintették a szárazajtaiakat: nők és férfiak törölgették meghatódottságtól könnyes szemeiket.

A helybeli fiatalság rövid műsorát követően Kelemen-Karikás Árpád köszönte meg a nagylelkű ajándékot, és ígérte: a szárazajtaiak hétről hétre használni fogják azt.