Mintha csak ma történt volna, amikor nagy meglepetésünkre kitelepedett az anyaországba. Tudomásul kellett vennünk, hogy gyermekei jövője érdekében teszi – így indokolta az elhatározást. Már akkor veszteség érte a háromszéki pedagógus társadalmat, amikor 1984-ben miniszteri utasításra, több mint tíz év szakfelügyelői munka után menesztették tanfelügyelői állásából, és „frissítésre” hivatkozva újra visszahelyezték a katedrára. Mindössze egy generációt tanított Sepsiszentgyörgyön, ennek ellenére megérdemli az elismerést és az emlékezést.
1938. június 28-án született a kincses városban, Kolozsváron. Édesapja, id. Kovács Zoltán matematika szakos tanár volt a kolozsvári Református Kollégiumban. 1944-ben a szovjetek malenykij robotra vitték a Szovjetunióba. Öt év után tért haza, közben felesége, Liszkay Erzsébet (háztartásbeli) elhunyt. Hazatérése után a Bolyai Tudományegyetem tanára lett. Az ifjú Kovács Zoltán alig tízéves, amikor árván marad, tizenegy amikor édesapja visszatér a Szovjetunióból.
Iskoláit szülővárosában végezte, 1954-ben a 2. sz. Magyar Fiúlíceumban érettségizik. 1954–1958 között a kolozsvári tudományegyetem biológia–kémia fakultásának hallgatója. Kedvenc tanárai közül mindig Gyurkó István professzort emlegette.
Első munkahelye a vargyasi (ma Borbáth Károly) Általános Iskola volt. Négy évi pedagógiai tevékenység után került Málnásra (ma Tőkés István Általános Iskola). A megyésítés változást hozott szakmai és családi életében. 1968 februárjában az újonnan alakult Kovászna Megyei Tanfelügyelőség biológia szakos tanfelügyelőjének nevezték ki, mely tisztséget 1984-ig töltötte be. Szakirányítása alatt számtalan fiatal – de nemcsak – biológia szakos tanár mélyítette el szakmai tudását, sokaknak „fogta a kezét” a pályakezdés éveiben. Szakmai tanácsai, óraelemzései, módszertani utasításai fellelhetők megyénk iskoláinak jegyzőkönyveiben.
Tizenhat éven át mint szakfelügyelő átfogóan megismerte a megyei oktatás minden vetületét. Tíz évig „asztaltársak” voltunk, együtt írtuk az évharmadi és év végi tanügyi beszámolókat. Ezen a téren az intézmény levéltárában levő anyagok az ő szakmaiságát is tükrözik.
Emberi méltósággal állt hivatása magaslatán.
Szakmai és menedzseri tapasztalatát igyekezett gyümölcsöztetni akkor is, amikor 1984-ben szakfelügyelői állásától megválva a megyei Pedagógusok Háza igazgatója lett. Rövid időt tölthetett ebben a tisztségben, mivel a „káderosztály” felfedezte, hogy apósa pap volt. Katedrára került a mai Mikes Kelemen Főgimnázium elődjéhez, az akkori 2. számú Ipari Líceumhoz biológia szakos tanárként.
A természet megismerését és megszerettetését igazi szakmai feladatának tartotta. Tavasszal és ősszel rendszeres kirándulásokat szervezett, több alkalommal Beder Tibor csíkszeredai diákjaival együtt a Hargitára, a Sugó barlanghoz, az Olt forrásvidékéhez, a Fekete-rezre.
Pedagógiai, szakfelügyelői tapasztalatait a Megyei Tükör, a Cuvântul Nou, a Tanügyi Újság és A Hét hasábjain osztotta meg a pedagógusokkal.
1988-ban családjával együtt Magyarországra költözött.
Felesége, akivel 1964-ben kötött házasságot, szintén pedagógus volt, négy fiúgyermekkel örvendeztette meg férjét.
A Veszprém megyei Sümegen telepedtek le. Kovács Zoltán két év kihagyás után egészen nyugdíjazásáig a gógánfai Fekete István Általános Iskola tanára, közben 1997-ben megválasztják az iskola igazgatójának. Tanár kollégáival, tanulóival és feleségével közösen az iskola mellett minta „munkakertet” is létrehozott. 44 éves pedagógusi pályafutás után, 2002-ben „tette le végleg a krétát”.
Szabad idejét a kertészkedés és a szőlészet töltötte ki.
Utolsó találkozásunkkor hívott Sümegre, hogy saját termesztésű gyümölcseit, borát megkóstoljuk. Erre nem kerülhetett sor, mert hirtelen jött súlyos betegsége után 2004. január 7-én elhalálozott. 2004. január 10-én kísértük utolsó útjára a sepsiszentgyörgyi református temetőbe és helyeztük felesége mellé.
